|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Az Országgyűlés reformbizottságának ülése (2. rész)
|
A vitában kevesen szólaltak fel, már csak azért is, mert a reformbizottság tagjainak több mint a fele nem jelent meg az ülésen (egy részük a terv és költségvetési bizottság munkájában vett részt). Így a reformbizottság határozatképtelen volt, s lényegében csak konzultációt folytattak a kormány jövő évi programja felett. A képviselők többsége bírálta a programot. Azt állították, annak egyes elemei gerjesztik az inflációt. Szükség lenne az államigazgatási apparátus jelentősebb leépítésére is - hangzott el. A lakáskoncepcióról a képviselők többsége úgy vélekedett: a kormány által javasolt variációk közül egyik sem fogadható el. Kovács Károly (Budapest) azt hangsúlyozta: szörnyű dolog, amikor egy ország elveszti politikai függetlenségét. Ennél azonban még rosszabb, amikor a gazdasági függetlenség vész el. Magyarország ebbe a helyzetbe került. A Parlamentnek nem meggyőződése alapján, hanem az IMF által diktált feltételek szerint kell döntenie. Szó sincs már tehát a függetlenségről, szuverenitásról, ezt mindenkinek tisztán kell látnia. Kemenes Ernő válaszában arra hívta fel a figyelmet, ha nem jön létre a nemzetközi pénzintézettel a megállapodás, akkor csak februárig finanszírozható az ország. A megállapodás esetén viszont hozzájuthat a kormány a szükséges külföldi hitelekhez. Amennyiben sikerül elhárítani a fizetésképtelenséget, akkor már 1990-ben bizonyos előrelépés történhet a gazdaságban, s 2-3 éven belül viszonylag konszolidált körülmények alakíthatók ki. Az ország függetlenségével kapcsolatban Kemenes Ernő elmondotta: Magyarország külső meghatározottsága gazdasági téren mindig is sokkal nagyobb volt, mint belső szabadsága. Másról van szó: a kormányzat autonómiája csökken jelentős mértékben. De annak megvalósítása, amit az IMF diktál, elemi érdeke a nemzetnek is. Enélkül ugyanis nem lehet stabilizálni a gazdaságot. A bizottsági vitát az elnöklő Fekete János azzal zárta le, hogy nem foglalnak állást a kormány jövő évi gazdaságpolitikai programja tekintetében, ez ugyanis nem is feladata a bizottságnak. A lakáskoncepció közül egyik változat sem nyerte meg a bizottság tagjainak tetszését, s így várják az új javaslatokat, amelyen jelenleg is dolgoznak az építési és közlekedési bizottság tagjai, valamint a Pénzügyminisztérium szakértői. (MTI)
1989. december 15., péntek 15:25
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|