|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Népszavazás - amerikai lapvélemények - 2. folyt.
|
A szomorú az - mondja Hirscher Richard -, hogy 40 év után, amikor az ország szabad, ahelyett, hogy választásra készülhetne, ki kell hogy fizesse a kommunista uralom számláját - fejezi be cikkét a Wall Street Journal tudósítója Budapestről. A Financial Times tudósítója szerint ellentétben a többi kelet-európai országgal, Magyarország uralkodó pártja lesz az első, amely jövőre a szavazók elé áll anélkül, hogy erre az utca tüntetése kényszerítette volna. A többpártrendszerre való áttérés gondos előkészítését azonban aláássa a konfliktus, amely a pártok között támadt, amelyek nemsokára átveszik a vezetés gyeplőjét. Utalva a Magyar Demokrata Fórum és az SZDSZ vitájára, a Financial Times tudósítója így folytatja: a magyar választó máris belefáradt a politikába és a létért való küzdelembe, és most vasárnap mégis a szavazóurnához kényszerül. A népszavazás egy szinten világos kérdést vet fel, más szintjén viszont árulás Pozsgay Imrével szemben, aki vette magának a bátorságot, hogy kiálljon a reform mellé, és most ennek árát kell megfizetnie. A Kerekasztal konferencia zárásakor mindenki elégedettnek látszott az általa javasolt menetrenddel, noha két résztvevő párt nem írta alá a megegyezést. Antall József, a Magyar Demokrata Fórum tapasztalt politikusa a parlamenti többség elnyerésének kilátásával vonzónak találta egy Pozsgay Imréhez hasonló elnökkel való együttműködést. Pozsgay is elégedett volt, mert a Magyar Demokrata Fórumra támaszkodva ez növelte saját megválasztásának esélyét. Sőt maga a párt is elégedettnek tünt, mert az átmenetkor legalább az elnökség elnyerésére számíthatott. Az SZDSZ azonban mindebből nem kért. Túl felemlített kifogásain, a Magyar Demokrata Fórum és Pozsgay Imre harmonikus kapcsolatának megszakítása is szándékában állt. A támogatás, amelyre az SZDSZ talált a közönség soraiban, meggondolásra késztette a Magyar Demokrata Fórumot. (folyt.)
1989. november 25., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|