|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Maxwell: ,,Nagy esélyünk - Európa,,
|
Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti:
London, 1989. november 12. vasárnap (MTI-tud) - ,,Nagy esélyünk - Európa,, címmel közölte a Sunday Mirror vasárnap Robert Maxwell vezércikkét. A Mirror-lapcsoport és a Maxwell Communication Corporation világcég tulajdonos-elnöke bevezetőben ezt írja:
,,A berlini fal volt az a beton-realitás, amely kettéválasztotta a régi német fővárost és a világot megosztó vasfüggönyt jelképezte. Most valóságos és jelképes értelemben egyaránt lerombolódik. Olyan forradalom tanúi vagyunk Európában, amelynek hordereje csak Napóleon vereségéhez, vagy magához az orosz forradalomhoz mérhető.,, Maxwell hangoztatja, hogy ez az örömteli esemény egyszersmind ,,lélegzetelállító kihívás,, a Nyugat - az Európai Közösségek és az Egyesült Államok számára. ,,A közösségnek lehetőséget teremt arra, hogy kitárja kapuit egy szélesebb Európa - Kelet-Németország, Lengyelország, Magyarország, sőt, maga a Szovjetunió - előtt. Az Egyesült Államoknak alkalom, hogy újfajta barátságot kössön a régi világgal, amely nem szorul többé védelmére. Nagy-Britanniának pedig azt jelenti, hogy végre döntenünk kell, vajon az Egyesült Államok csatlósa legyünk-e, avagy egyike Európa vezetőinek. Számunkra, természetesen, csak egy válasz lehetséges: Európa.,, Maxwell úgy véli, hogy ,,nem Thatcher asszony az, aki odavezet bennünket,, , mivel a brit kormányfő ,,zsörtölődő, ellenséges és gyanakvó Európa-politikája teljes csődbe jutott,,. Szerinte Thatcher asszony ,,politikailag ,kis-Angliában, gyökeredzik, Európa-látóköre nem terjed túl a csatornán, s még csak fogalma sincs arról az Európáról, amely Írország déli partjaitól a Szovjetunió szívéig terjed.,, ,,A régi bizonyosságok, a régi politikák és a régi gondolkodásmódok mind Keleten, mind Nyugaton eltűnőben vannak - a régi vezetőkkel együtt. Azok, akiknek a mi miniszterelnökünkhöz hasonlóan nincs képzelőerejük a történések megértésére - együtt mehetnek a történelem szemétdombjára,, - írja befejezésül Robert Maxwell a Sunday Mirrorban névaláírással közölt vezércikkében.+++
1989. november 12., vasárnap 19:27
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|