|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
NSZK: NDK-segélyek és Kelet-Európa (1. rész)
|
Flesch István, az MTI tudósítója jelenti:
Bonn, 1989. november 12. vasárnap (MTI-tud) - Theo Waigel szövetségi pénzügyminiszter, a bajor CSU elnöke határozottan elutasította azt a feltételezést, hogy az NDK belső reformjainak előmozdítására megígért nyugatnémet segítség anyagi eszközöket von el a többi kelet-európai ország, elsősorban Magyarország és Lengyelország kilátásba helyezett támogatásától.
A Deutschlandfunk, az NSZK országos rádióadója vasárnap déli műsorában a befolyásos keresztényszocialista politikus emlékeztetett rá, hogy ezekkel az államokkal Bonn-nak egyértelmű megállapodásai vannak. Megígérték Magyarország reformfolyamatának előrelendítését, s Helmut Kohl kancellár éppen most tárgyal a Lengyelországnak nyújtandó segítségről. Waigel szerint szó sincs semmiféle kelet-európai segélykorlátozásról, a kilátásba helyezett pénzösszegek megkurtításáról. Másfelől azt is egyértelművé tette, hogy az NDK is csak akkor élvezheti a nyugatnémet segítség gyümölcseit, ha önmagán segít, vagyis ha teljesíti azokat a feltételeket, amelyeket például Magyarország és Lengyelország a politikai és gazdasági átalakítás útján teremt meg. A két német állam közötti jóléti szakadék megszüntetésének szintén az egész rendszer átalakítása az előfeltétele: a gazdasági versenyhelyzet, az önálló vállalkozói kezdeményezés kibontakoztatása, a teljesítménynek megfelelő bérezés, a magántulajdon részeltetése a termelőeszközökből. A magántőke is csak ilyen körülmények közepette fog beáramlani az NDK gazdaságába. Mi hajlandók vagyunk segíteni az NDK-nak, de a tisztán pénzbeni segítségnek immáron nincs értelme, kiváltképp nem annak biztos tudatában, hogy ettől még semmi sem változik, legfeljebb a problémák pillanatnyi áthidalását szolgálja, mint korábbi lengyelországi, magyarországi és más országokbeli tapasztalatok bizonyítják. Waigel döntő tényezőként említette egy olyan gazdasági reformprogram megalkotását, amelyből kitetszik: az NDK megérti, hogy a szociális piacgazdálkodás a leghatékonyabb eszköz az ország felemelkedéséhez. (folyt.)
1989. november 12., vasárnap 16:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|