|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- A népszavazásról - 9. folyt.
|
- Már máskor is elmondtam, de boldogan megismétlen, hogy nagyon jó recepteket lehet ajánlani azoknak, akik a 200 millió forintot sajnálják erre. Hogy valóban, ki kell nevezni egy embert, nevezzük azt elnöknek, vagy nevezzük azt kondukátornak, és döntsön az minden fontos ügyben. Ez borzasztó olcsó, ehhez nem kell népszavazást tartani, nem kell országgyűlési választásokat tartani, és nem kell semmilyen ilyen költséges ceremóniát csinálni. Eldönti, hogy be kell vetni a főtereket a városokban kukoricával, mert kevés az élelmiszer, eldönti, hogy azért üresek a polcok az üzletekben, mert rosszul van megszervezve az egyébként kiváló ellátás, és így tovább, és így tovább. Valóban, ez látszólag sokkal olcsóbb. El tudja dönteni, hogy nem ennyire egyértelműen diktatórikus rendszer, ahol politikai bizottságnak hívják esetleg a diktátorokat, vagy nem diktátorokat, hanem az ország irányítóit, hogy épüljön egy vízlépcső az ország legszebb tájának kellős közepén. Az talán már nem annyira világos, hogy ez miért olcsó, hiszen ez több milliárdba kerül, és hogyha nem döntenének így, akkor nyilván más úton sokkal olcsóbban meg lehetne oldani az energiaellátást. Tehát azt hiszem, hogy aki a 200 milliót sajnálja a demokrácia intézményeire, ilyen népszavazásra, vagy hasonlóra, annak jó lenne, ha belegondolna abba, hogy a diktatúrák mennyi pénzt szoktak kidobni sztálinvárosi vasművek építésére, vízlépcsők építésére, amelyek mind-mind feleslegessé válnak, és évtizedek alatt sokkal több milliárdba kerülnek, mint egy-egy demokratikus aktus. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|