|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- A népszavazásról - 3. folyt.
|
Teljesen egyértelmű volt, hogy ez egy olyan konstrukció, amelynek az a funkciója, hogy Pozsgay Imre legyen Magyarország elnöke, hátha a pártja annyira meggyengül, hogy már nem lesz jelentős - mondták szeptember végén, vagy gondolták szeptember végéig - de hát legyen legalább valami hatalomátmentési lehetőség. Azóta megváltozott némileg a helyzet és talán lehet, hogy más módon fognak dönteni az emberek. De semmiképpen nem úgy fognak dönteni, hogy ki a legalkalmasabb az elnöki posztra. Vagy Pozsgay Imrének és esetleg Kulcsár Kálmánnak az ismertsége fogja meghatározni, hogy kire szavaznak, vagy épp ellenkezőleg: az fogja meghatározni a szavazatokat, a befutó személyeket, hogy mindegy, hogy ki, csak ne kommunista legyen. És ez nem egy szerencsés megoldás. Így elnököt választani egy országban, ez nem jó megoldás. Most mindehhez ha még hozzátesszük, hogy végül is egy olyan elnöki rendszert alakítottak ki az aláírók - és ezzel mi is egyetértettünk -, amelyik parlament által választott elnöki rendszerre épül, úgy határozták meg az elnök jogkörét, az elnöki jogkör korlátozását, és ebből kiemelik a megválasztás módját, ez egy abszurdum. Nem lehet így a joggal és az ilyenfajta dolgokkal játszadozni, hogy van egy konstrukció és azt kiemelik és egy egész más szituációba beteszik, mert így az egész értelmetlenné válik. - Viszont nem hiszem, hogy értelmetlen az a megfontolás, amelynek értelmében egy erős kezű államelnök megakadályozhatna olyan problémákat, amelyek felléphetnek a diktatúrából a demokráciába való átmenetel során. Mindenki itt a spanyol példára gondol, aholis a király megakadályozta a diktatúrába való visszatérést. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|