|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Fal - francia visszhang (1.rész)
|
Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti:
Párizs, 1989. november 11. szombat (MTI-tud) - Franciaországban is a Berlini Fal korszakának vége a legfőbb politikai esemény. A lapok szombaton oldalakon át közölnek tudósításokat, kommentárokat, elemzéseket, nyilatkozatokat. A fontosabb televíziós állomások, műsorukat megváltoztatva, rendkívüli adásokat iktattak programjukba. A rádiók híradásaiban is a berlini jelentések az uralkodóak. A francia politikai élet vezetői közül pénteken szinte mindenki nyilatkozott, Francois Mitterrand elnöktől kezdve Georges Marchais-ig, az FKP főtitkáráig.
A francia politikusok természetesen örömmel üdvözlik a történelmi fejleményt, de a nyilatkozatok jórészéből kicsendül a hagyományos francia aggodalom az egységes Németország lététől. Mitterrand elnök is említést tett ,,új problémákról,, , az európai egyensúly újragondolását szorgalmazva, Valery Giscard d,Estaing volt elnök, az UDF jobboldali politikai tömörülés vezetője pedig egyértelműen kijelentette, hogy az NDK fennmaradását kívánja, az újraegyesítést csak sokkalta később tekinti célnak. Giscard ,,nagy kérdőjelnek,, minősítette a fejleményeket, s azt hangoztatta, hogy ,,a demokratikus fejlődésnek az NDK keretei között kell végbemennie,,. Jacques Chirac, a jobboldal másik vezére pedig már korábban is felvetette a második világháborúban győztes, egykori szövetséges nagyhatalmak felelősségét. Utalt arra, hogy egységesen nekik kell a végső szót kimondaniok az újraegyesítés kérdésében - vagyis Franciaország a ,,beleszólási jogát,, akarja érvényesíteni. A sajtókommentárok jórésze is jelzi, hogy a ,,Nagy-Németország,, újjászületését Franciaország veszélyesnek látná, bár elsősorban az ,,európai,, gondolat megvalósítása szempontjából. Több lap hangoztatja, hogy az EGK tagjainak felelőssége megnövekszik, s mint a Libération írja, ,,új egyensúlyt,, kell találniuk, nem csak gazdasági téren, ahol Kelet-Európa megsegítéséről kell most új megoldásra jutni, hanem politikai téren is. A Le Quotidien de Paris washingtoni tudósítása egyenesen azt hangoztatja, hogy ,,a NATO jövője a tét,,. (folyt.)
1989. november 11., szombat 11:12
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|