 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
NDK - amerikai visszhang (1. rész)
|
Heltai András, az MTI tudósítója jelenti:
Washington, 1989. november 1O. péntek (MTI-tud.) - Washingtoni politikai körökben figyelemre méltónak tartják, hogy milyen rendkívül tartózkodó hangnemben reagált George Bush elnök és James Baker külügyminiszter az NDK-beli változásokra. Az amerikai kormány vezetőit általános vélemény szerint két meggondolás vezérli. Egyrészt attól tartanak, hogy a máris drámai közép-európai fejlemények felgyorsulnak és ellenőrizhetetlenné válnak, ami az amerikai politika számára is rendkívüli veszélyeket hordozhat. Másrészt George Bush elnök még a látszatát is el kívánja kerülni annak, hogy a Szovjetunió rovására ki akarná aknázni a fejleményeket, éppen néhány héttel a Mihail Gorbacsovval való találkozója előtt, amelynek központi kérdése immár bizonyosan Közép-Kelet-Európa jövője lesz.
Az amerikai törvényhozás vezetői mindenesetre igencsak
szókimondóak voltak. George Mitchell, a szenátus demokrata
csoportjának az elnöke kijelentette, hogy az NDK-kormány
javaslatainak csak akkor lehet súlya és értelme, ha lebontják a
berlini falat. Robert Dole-nak, a szenátusi republikánus
frakciójának a vezetője szerint ,,a fal ugyanúgy rogyadozik, mint a
kommunista állam, amely felépíttette,,.
Sam Nunn demokrata és Richard Lugar republikánus szenátor
egybehangzó véleménye szerint az NDK lakosságának maradnia kell, és
választáson kell dönteni arról, hogy milyen politikai rendszerben
kíván élni. Sam Nunn, aki elismert katonapolitikai szakértő, a
helyzet veszélyeire figyelmeztetett. - A jelek szerint a Szovjetunió
a határt ott vonja meg, hogy a kelet-európai országok maradjanak a
VSZ tagjai - mondja. - Ám mi lesz akkor, ha az NDK szabad
választásait követő új kormány a szövetségből való kilépés mellett
dönt?
Nagy az instabilitás veszélye - hangoztatta. Szerinte az Európai
Közösségeknek meg kellene nyítnia kapuit a kelet-európaiak előtt.
(folyt.)
1989. november 10., péntek 07:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|