|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Krenz beszéde a KB-ülésen
|
Dorogman László, az MTI tudósítója jelenti:
Berlin, 1989. november 8. szerda (MTI-tud) - A párt szervezeti szabályzatának súlyos megsértésével az NSZEP megfosztotta magát legerősebb támaszaitól: a néphez kötődő szoros kapcsolattól, a párton belüli demokráciától, a döntések előkészítésének kollektív jellegétől - állapította meg a Központi Bizottság előtt mondott szerdai beszédében Egon Krenz.
Az NSZEP KB főtitkárának gyónással felérő, beismerő szavai szerint a felelősséget azok az elvtársak viselik, akik az ország és a társadalom fejlődésével kapcsolatos kérdésekről hozott döntéseiket szubjektív módon hozták meg, ám egyéni meglátásaikat valamennyi párttag véleményeként tüntették fel és fogadtatták el. Az NDK társadalmának megújulása megköveteli a párt megújítását, ennek feltétele viszont a tudományos módon megalapozott politika, a párttagok és állampolgárok tapasztalatainak, tudásának és alkotó erejének hasznosítása. A megújulás feltétele egyúttal a párton belüli demokrácia maradéktalan helyreállítása, a szavak és tettek egységének biztosítása, a párt offenzív fellépése. A megújhodáshoz tartozik az is, hogy a Központi Bizottság valóban a párt legfőbb szerve legyen két pártkongresszus között - tette hozzá Krenz. Megfigyelők az utóbbi megjegyzésben elszakadási kísérletet látnak attól a gyakorlattól, amelynek értelmében az NSZEP Központi Bizottsága eddig évente csak kétszer (júniusban, illetve novemberben) ült össze. Ennek eredményeként az érdemi döntések jobbára a szűk körű Politikai Bizottság kezében összpontosultak, amely gyakorlatilag 14 éve ugyanazokból a személyekből állt. Ezek - már csak idős koruk miatt is - nem voltak hajlandók és/vagy képesek észrevenni, tudomásul venni az országban felgyülemlett problémákat, jóllehet alsóbb (például megyei, illetve városi) szintről több pártbizottság is aggasztó jelzéseket küldött a berlini csúcsvezetőséghez. +++
1989. november 8., szerda 17:44
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|