|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Kohl-beszéd a nemzet helyzetéről (3. rész)
|
Azt mondta, Egon Krenz azon méretik meg, hogy kitárja-e a kaput a már nagyon is időszerű reformok irányában. A kancellár egyúttal felvázolta a két német állam eddigi gyümölcsöző együttműködésének eredményeit a környezetvédelemtől a kulturális megállapodáson át egészen az utazási könnyítésekig. Az új berlini utazási rendelkezésről azonban még korainak mondta az ítéletet. Erről majd a gyakorlat dönt. Szorgalmazta, hogy az NDK ehhez is mozgósítsa a VSZ államai sorában minden más országnál nagyobb, a belnémet kapcsolatok különböző területeiről származó devizabevételeit. Az utaztatás előmozdításáról tárgyalásokat is ajánlott Kelet-Berlinnek, mindenekelőtt azonban az NDK gazdasági teljesítőképességének fokozásához ígért együttműködést. Ebben jelentős szerepet tölthetnének be élvonalbeli közös vállalkozások, közvetlen üzemi kapcsolatok - mondotta. Egy nappal hivatalos lengyelországi utazása előtt a bonni kormányfő kinyilvánította, hogy Mazowiecki lengyel kormányfővel meg akarja ragadni a lehetőséget a nyugatnémet-lengyel kapcsolatokban való áttöréshez. Elérkezett az idő a két nép tartós megbékéléséhez - mondotta. Kohl szerint azonban ehhez mindkét oldalon hozzátartozik az, hogy becsületesen elszámolnak a történelem sötét fejezeteivel is, nem hallgatnak el, nem fojtanak el, és nem felejtenek el semmit sem a múltból. A máig érzékeny határkérdést érintve a kancellár hitet tett az 1970-ben kelt varsói egyezmény mellett, amelyben az NSZK örökre lemondott mindenfajta területi igényről. Bonn az okmánynak minden egyes részéhez szigorúan tartja magát, így ahhoz is, amely szerint a szerződés nem érinti a felek által megkötött korábbi vagy rájuk vonatkozó két- és több oldalú nemzetközi megállapodásokat. Ezzel a kancellár arra utalt, hogy Németországgal még nem kötötték meg azt a békeszerződést, amely az NSZK felfogása szerint véglegesítheti a határokat. A formai bonni jogfelfogás szerint a nyugatnémet kormányok csak a maguk nevében beszélhetnek, s nem vetíthetik előre a remélt egyesített Németországgal kötendő békeszerződés kikötéseit. Kapcsolatainkban - mondotta - meg akarjuk szakítani a gyűlölet és az erőszak, a jogtalanság és az elűzetés ördögi körét, s új hidat akarunk verni németek és lengyelek között a kölcsönös megértés, a megbékélés, a jószomszédság és az együttműködés számára. Ehhez hozzátartozik a német nemzetiség jogainak szavatolása is. Ezen a területen olyan megállapodásra kerül sor, amely döntő lépés az eddigi megkülönböztetés felszámolásához - jelentette ki. +++
1989. november 8., szerda 13:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|