|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Kohl beszéde a nemzet helyzetéről (1.rész)
|
Flesch István, az MTI tudósítója jelenti:
Bonn, 1989. november 8. szerda (MTI-tud.) - Helmut Kohl kancellár szerdán a szövetségi gyűlésben az NSZK nemzeti feladatának nyilvánította az NDK-beli lényegi politikai és gazdasági változás előmozdítását. Az NDK új vezetéséhez fordulva kinyilvánította: ha Berlin hajlandó - a felszínes toldozás-foltozás helyett - ténylegesen megreformálni a politikai és gazdasági viszonyokat, s ezt kötelező érvénnyel rögzíteni, akkor Bonn kész a változás útját egyengetni.
A parlamentben a nemzet helyzetéről előterjesztett beszédében a bonni kormányfő az átfogó, sőt új léptékű nyugatnémet gazdasági segítség további feltételeként szabta meg, hogy az NSZEP mondjon le hatalmi kizárólagosságáról, engedélyezze független pártok működését és szabad választások megtartását. Az NSZK ugyanis nem óhajt közreműködni tarthatatlanná vált viszonyok megszilárdításában. A kancellár szintén nemzeti feladatnak nyilvánította a keletnémet áttelepülők felkarolását és befogadását, mivel számuk idén már majdnem eléri a 200 ezret. Ezért felszólította a központi és tartományi szerveket, a magán- és jótékonysági szervezeteket, hogy közös tevékenységgel és az eddigihez hasonló odaadással próbáljanak úrrá lenni a menekültek beáramlásával keletkező elhelyezési és lakásproblémákon. Itt tartotta szükségesnek ismételten hálatelt szívvel megemlítetni azt a segítséget, amelyet a magyar kormány és a magyar nép az emberiesség szavára hallgatva, a nemzetközi jog elveihez hűen nyújtott a keletnémet menekülteknek. Kohl érzelemtől fűtött nyilatkozatában a keletnémet városokat elárasztó tömegek láttán megállapította, hogy az NDK-beli németek napjainkban ország-világ előtt új fejezetét írják a német történelemnek, bizonyítva, hogy a szabadság hagyományai német földön ma sem hunytak ki - a háború az önkényuralom és a diktatúra ellenére sem. Az emberek most egyértelműen nemet mondanak egy jogfosztó politikai rendszerre, világossá teszik hazájuk megosztottságának természetellenes mivoltát, azt, hogy a fal és a szögesdrót nem tarthat örökkön-örökké, s hogy a német kérdés nem megoldott. (folyt.)
1989. november 8., szerda 13:07
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|