|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Megemlékezés a Köztársaság téren
|
1989. október 30., hétfő - Az MSZP budapesti bizottsága hétfőn délután koszorúzást rendezett a Köztársaság téri pártház 1956-ban elesett védőinek tiszteletére. Katona Béla, az MSZP budapesti bizottságának titkára emlékezett meg arról, hogy 1956. október 23-án a sztálinista diktatúra eltörlését, az emberközpontú szocializmus kialakítását követelő fiatalok és idősek, értelmiségiek és munkások valamennyien hittek ügyük igazságában, s megdöbbentek azon, hogy a szavak helyét egyre inkább a fegyverek ropogása vette át.
Ezután hangsúlyozta, hogy a nemzeti megbékélés hosszú folyamata csak akkor lesz sikeres, ha mindenki nyugodtan emlékezhet meg saját halottairól, és ha sem a mosonmagyaróvári, sem a salgótarjáni vérengzés irányítóit, sem pedig a fehérzászlós Mező Imre gyilkosait nem fogja senki hősként ünnepelni. Befejezésül Mező Imrére, oktalan és érdemtelen halált lelt társaira emlékezve hangsúlyozta: tragikus sorsuk csak a gyilkosoktól válassza el a népet, de kösse össze újra szabadon, most már elszakíthatatlanul a haza minden lakóját. Katona Béla szavait számos esetben különböző megnyilvánulások kísérték a mintegy ötezer fős tömegből. Elhangzottak egyetértő szavak, tapsok is, de erősebbek voltak az indulatos, az MSZP megemlékezésének jogosságát kétségbe vonó közbekiáltások. Az emlékművet a Magyar Szocialista Párt nevében Nyers Rezső, Jassó Mihály és Katona Béla koszorúzta meg. Elhelyezték virágaikat a Fővárosi Tanács, a Baloldali Ifjúsági Társulás, a fegyveres erők, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa képviselői is, majd lerótták kegyeletüket az elesettek hozzátartozói és sokan mások is. A koszorúzás után kisebb incidens alakult ki a szervezők és a volt MSZMP néhány, többségében idős korú képviselője között. Ezzel kapcsolatban Fabriczki András, az MSZP budapesti bizottságának titkára elmondta az MTI munkatársának: mivel a volt MSZMP tagjai közül senki nem jelezte, hogy részt kíván venni a megemlékezés szervezésében, így az MSZP szervezte, pedig az esetleges közreműködőket szívesen látták volna. Véleménye szerint a megemlékezéshez méltatlan, volt az a hang, amelyet az ünnepség során a megszűnt MSZMP egyes idős tagjai használtak. (MTI)
1989. október 30., hétfő 20:26
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|