 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
Országgyűlés - negyedik munkanap (1. rész)
|
1989. október 20., péntek - Az eredetileg tervezett 9 órához képest egy órás csúszással, délelőtt 10 órakor kezdte munkáját pénteken az Országgyűlés.
Az országgyűlési képviselők választásáról szóló
törvényjavaslatról kialakult csütörtöki hosszas vitában az elvi
kérdések felvetésén túlmenően a képviselők számos módosító
indítványt tettek. Ezeket a jogi, igazgatási és igazságügyi
bizottság csütörtök esti, illetve péntek reggeli ülésén mérlegelte -
ez utóbbi megbeszélés volt az oka, hogy csak később kezdhette meg
tanácskozását a plénum.
Fodor István soros elnök arról tájékoztatta a képviselőket, hogy
a bizottság csütörtök esti üléséről készült jelentés már elkészült,
a péntek reggeli állásfoglalásra, amely az egyéni, illetve a
területi választókerületekben listán megszerezhető képviselői helyek
arányával foglalkozik, még várni kell. Ennek ellenére folytatták a
munkát. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 11:05
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (2. rész)
|
A vitaösszefoglaló előtt Pozsgay Imre államminiszter kért szót.
------------
- Senki nem mondhatja, hogy kedvünkre való a most kialakult
állapot. A kedvetlenség és az elkeseredés jelei tapasztalhatók a
Tisztelt Házban, s mindannyiunkon, akik valamiféle felelősséget
érzünk azért, ami ma, s a közeli jövőben történni fog - kezdte az
államminiszter.
Emlékeztetett arra, hogy a választási törvénytervezet kemény
politikai küzdelmek eredményeként került az Országgyűlés elé. Kérte
a képviselőket: próbálják szemléletileg beleilleszteni ezt a
kérdéskört a már elfogadott, a Parlament által jóváhagyott alkotmány
szellemébe. Ennek alapján gondolják újra végig, hogy a válság
sajátos következményeként az Országgyűlés olyan körülmények között
hoz döntést, amelyek nemcsak a Ház belső ügyrendje szerint
születnek, hanem más politikai erők által formált megállapodások
alapján is.
Pozsgay Imre ezután kifejtette: ha a Tisztelt Ház elfogadja a
kormány által előterjesztett javaslatot, akkor valóban a békés
átmenet erőivel fog össze, azokkal, amelyek felül tudnak emelkedni
pártszempontjaikon, és együttműködést ajánlottak fel aláírásukkal,
támogatást adva a békés átmenethez. E megállapodás szellemében
gondolkodva nem a Tisztelt Ház lealacsonyítása, hanem emelkedése
következik be - tette hozzá.
Az új választási törvénytervezet szerint a következő Parlament
másféle lesz, mint amilyen a jelenlegi - folytatta. - A kérdés az,
hogy abból a körből, amelybe bezártuk magunkat, ki tudunk-e lépni.
Amennyiben az alapvető kérdésekben megmásítjuk az előterjesztett
törvénytervezetet és az abban szereplő alapelveket, összeomlik a
politikai megállapodás.
Nekünk a történelem egyetlen esélyt, lehetőséget adott: a
nemzeti felfordulás helyett a nemzeti kibontakozást választani,
annak gyötrelmes, és néha megalkuvásokkal is együttjáró formáját -
mondotta Pozsgay Imre. - Nálunk többpárti politikai küzdelem alakult
ki, amely csak ebben a választási formában fejeződhet ki. Ezt kell
most megértenie minden képviselőnek, félretéve a régi koncepció
jegyében született megfontolásokat. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 11:45
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (3. rész)
|
Az államminiszter nyomatékkal megismételte: ha ezt a
törvénytervezetet nem fogadja el az Országgyűlés, elakad az egész
törvényhozási folyamat. S néhány nap múlva, október 23-án a nép nem
a nemzeti megbékélésre fog gondolni, hanem arra, hogy folytatódik a
pártállam-rendszer, mert nem érvényesültek azok a törekvések és
gondolatok, amelyek jegyében elkezdték az ülésszak munkáját.
Pozsgay Imre történelmi példákkal igazolta - mintegy
figyelmeztetőül -, hogy amikor a törvényhozók vonakodtak elfogadni a
már rég megérett változások szentesítését, a nemzet nyomására utóbb
pillanatok alatt jóváhagytak minden forradalmi törvényt.
Az államminiszter az egyébként radikális, de ilyen ügyekben
szelíd lelkű Kossuthot idézve fejezte be felszólalását: ,,Nem az az
okos politika, amelyik ellenáll az elkerülhetetlennek, hanem amelyik
elébe megy annak.,, Kérem, belátásuk szerint döntsenek
- mondta
Pozsgay Imre. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 11:47
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (4. rész)
|
Ezután Horváth István belügyminiszter kapott szót, hogy
--------------
válaszoljon a vitában felvetődött kérdésekre, javaslatokra.
Előrebocsátotta: él benne a remény, hogy nem volt hiábavaló a
képviselők igyekezete, s végül bölcsen döntve elfogadják a
beterjesztett törvényjavaslatot. A színesnek, gazdagnak minősített
vita tapasztalatait néhány pontban csoportosította a miniszter.
Hangoztatta: az Országgyűlés és a kormány közös fontos feladata,
hogy olyan értelmes kompromisszumokat találjanak, amelyek a
társadalomnak is megfelelnek. A politikai egyeztető tárgyalásokról
szólva leszögezte: a nemzeti kerekasztal előzetes megbeszéléseivel
nem az Országgyűlés kikerülése volt a cél, hanem az, hogy a ma még
nem kellőképpen letisztult politikai erőviszonyok között -
elfogadható kompromisszumok kialakításával - biztosítsák a békés
átmenetet. Hangoztatta: jogilag nem kötelező, hogy a Parlament
elfogadja a politikai egyeztető tárgyalásokon született
megállapodásokat, ám ez most nem jogi, hanem politikai kérdés.
Utalva a vitában elhangzott egyik felvetésre, a miniszter
leszögezte: a választási törvényt nem lehet kiemelni a sarkalatos
törvények közül. A négy beterjesztett törvényjavaslat szorosan
összefügg egymással, s a dominóelvnek megfelelően akármelyiket
mozdítják el, dől a többi is.
A legtöbbet vitatott, s a leghevesebb támadások kereszttüzébe
került - a képviselők számával és a választókörzetek arányával
foglalkozó - 4. paragrafussal kapcsolatban kijelentette: tudomásul
kell venni, hogy a többpártrendszer viszonyai között a politikai
pártok jelenítik meg a kisebb-nagyobb társadalmi rétegek érdekeit.
Nem helytálló tehát a vitában többször is elhangzott vélemény, hogy
a képviselőknek a lakosság és nem a pártok érdekeit kell
képviselniük.
A nemzetiségek és az egyházak képviseletének kérdéséről szólva a
miniszter elmondta, hogy a vitában több megoldási módozatot is
felvetettek. Véleménye szerint csak az lehet a megoldás, hogy
garantálják az Országgyűlés ülésein az egyházak és a nemzetiségek
képviselőinek részvételét és felszólalási jogát. A miniszter az
egyéni választókerület, a területi és az országos lista bűvös
152-152-70-es számait is szóba hozta. Ezzel kapcsolatban
elfogadhatónak tartotta azt a javaslatot, hogy az egyéni
választókerületek számát 176-ra növeljék, ezzel párhuzamosan pedig
az országos lista képviselőinek számát 70-ről 58-ra csökkentsék. Így
összességében 386 lehetne az Országgyűlés létszáma. Ezzel a
megoldással egyébként a kormány is egyetért, s támogatja azt az EKA,
valamint a Harmadik Oldal is. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 12:30
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (5. rész)
|
Ha ezzel a javaslattal az Országgyűlés nem ért egyet, ebben az
esetben - indítványozta Horváth István - döntsön a Parlament úgy,
hogy elfogadja a beterjesztett törvényjavaslatot a megszavazott
módosításokkal együtt. A kritikus 4-es paragrafusról pedig, illetve
az abban foglalt számarányokról a későbbiekben külön törvényben
rendelkeznek majd.
Az előterjesztő vitaösszefoglalóját követően
Kállai Ferenc (országos lista) képviselő kért szót. Mint
-------------
mondta teljes jószándékkal, és nem a hatás kedvéért szeretné
meggyőzni a képviselőket arról, hogy a kormánynak a belügyminiszter
által is jelzett törekvését a kor valóban és szükségszerűen igényli.
Hangot adott reményének, hogy ez a sokat kibírt Országgyűlés
becsülettel és politikai előrelátással teszi le voksát, hogy ne
érhesse az a vád: minden igyekezettel ragaszkodik székéhez.
Hozzátette: véleménye szerint saját helyére is arra érdemesebb
képviselőnek kell majd kerülnie. A történelmi lehetőség, az
Országgyűlés tehetsége, s az első időkben tapasztalt bátorsága olyan
szellemiséget teremtett - mondotta Kállai Ferenc -, hogy köszönettel
tartozik a Ház munkájában való részvétel lehetőségéért.
Ekkor ismételten szót kért Horváth István. Mint mondotta:
továbbra is vitatott kérdés a nemzetiségi szövetségek, valamint az
egyházak országgyűlési képviseletének megoldása. Ezért javasolta: a
választójogi törvény mellékleteként az országgyűlés határozatban
bízza meg a kormányt a megoldási lehetőségek kidolgozásával. Ilyen
lehetőségként említette - a nemzetiségek és az egyházak közjogi
szerepének érvényesülése érdekében - egy, a köztársasági elnök mellé
rendelt tanácsadó testület létrehozását.
A miniszter javaslatára reflektálva, Takács Imréné (Csongrád m.,
-------------
4. vk.) kijelentette: csak akkor tud nyugodt lelkiismerettel
választói elé állni, ha garanciát kap, hogy a belügyminiszter
határozati javaslatára még a novemberi ülésszakon visszatér a
Parlament.
Horváth István válasza: ez már nem az ő kompetenciájába
tartozik, de véleménye szerint a megoldási mód kidolgozása
novemberig elvégezhető feladat. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 12:58
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (6. rész)
|
Ezután határozathozatal következett. A beterjesztett módosító
javaslatok közül az Országgyűlés tagjai elfogadták azt az
indítványt, hogy a képviselők számát tizenkettővel növeljék, s az
egyéni választókerületekben megszerezhető mandátumok száma
huszonnéggyel emelkedjen. Ennek megfelelően 176 országgyűlési
képviselőt - az eredetileg javasolt 152-vel szemben - egyéni
választókerületben, 152-t megyei, fővárosi választókerületi listán
választanak meg. Az egyéni és a területi választókerületekben
mandátumot el nem ért, országosan összesített, úgynevezett töredék
szavazatok alapján a pártok az országos listán 58 képviselői helyet
tölthetnek be, az eredetileg javasolt 70 helyett. A képviselők úgy
döntöttek, hogy egy jelölt csak egy listán indulhasson; a tervezet
szerint egy személy egyidejűleg négy helyen is jelölhető volt.
Elfogadták a képviselők azt a javaslatot is: ha a számítás után
üres mandátum marad, akkor azzal az országos listán megszerezhető
mandátumok számát kell növelni. Ugyancsak egyetértettek azzal a
javaslattal, hogy a szavazatszámlálással foglalkozó munkacsoport
tagjait a helyi, a megyei, a fővárosi tanács végrehajtó
bizottságának titkára, illetve a belügyminiszter az után nevezze ki,
hogy előzetesen kikéri a választási szerv véleményét is. Végül pedig
döntöttek arról is, hogy az eredeti javaslattal szemben ez a törvény
is a kihirdetés napján lépjen hatályba. Ezzel a jogszabály
összhangba került az alkotmány módosításáról szóló törvénnyel.
A képviselők elfogadták azt az indítványt is, hogy az állandó
lakóhely hiánya a választójog gyakorlása tekintetében ne legyen
kizáró ok. Azok az állampolgárok is gyakorolhatják választójogukat,
akik állandó lakóhellyel nem, de ideiglenes lakóhellyel
rendelkeznek.
Ezután a képviselők a törvényjavaslatról - a már elfogadott
módosításokkal együtt - részleteiben és egészében szavaztak. Az
Országgyűlés a képviselők választásáról szóló törvényjavaslatot 286
igen, 20 nem szavazattal, 24 tartózkodás mellett elfogadta.
A szavazás után Kovács László (Pest m., 20. vk.), a Dunai
-------------
Kőolajipari Vállalat műszakvezetője kért szót. Elmondotta, hogy több
képviselőtársával együtt névtelen levelet kapott. Visszautasította a
levélben megfogalmazott követeléseket, miszerint ne fogadják el a
képviselők a parlament elé beterjesztett sarkalatos törvényeket,
hosszabbítsák meg a jelenlegi Parlament mandátumát. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 13:54
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (7. rész)
|
Ezt követően megkezdődött a köztársasági elnök választásáról
szóló törvényjavaslat tárgyalása.
Horváth István belügyminiszter az előterjesztéshez kapcsolódó
expozéját még csütörtökön megtartotta. Így a most kezdődő vita előtt
nem kívánt szólni.
Az expozéban a miniszter egyébként annak a véleményének adott
hangot: a demokratikus jogállamba való békés politikai átmenet
zálogát ma a nép által demokratikusan választott köztársasági elnök
stabilizáló funkciójában lehet megtalálni. A különböző politikai
érdekek által szabdalt és politikai csatározásoktól átfűtött - a
parlamenti választásokat megelőző - időszakban is elemi érdek az
ország politikai stabilitása és kormányozhatósága. Ezért indokolt az
ország lakosságához fordulni, hogy valamennyi választópolgár
szavazatával közvetlenül nyilváníthasson véleményt a köztársasági
elnök személyéről. A népszavazással megválasztott köztársasági elnök
politikai súlya, legitimitása garanciát jelenthet az egész ország, a
nemzet érdekeinek megfelelő békés átmenet biztosításához. A
miniszter azt is aláhúzta: a köztársasági elnök választásáról szóló
törvényjavaslat egyszeri alkalomra készült. Ez mind a pártok, mind
az önszerveződő állampolgárok számára lehetővé teszi, hogy
köztársasági elnököt jelöljenek. Egyetlen jogi feltételként 50 ezer
támogató aláírás összegyűjtését írja elő a törvénytervezet a
jelöléshez. A köztársasági elnök megválasztásához az állampolgárok
nagy többségének egyező akaratnyilvánítása szükséges. Erre
tekinktettel ebben az esetben a javaslat nagyobb részvételi és
szavazati arányt kíván meg, mint az országgyűlési képviselők
választásánál. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 14:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (8. rész)
|
Kereszti Csaba, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság
előadója elmondotta: a bizottság mindenben egyetértett az
előterjesztéssel, s így nincs kiegészítenivalója.
Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette: tekintettel arra, hogy a
törvényjavaslathoz módosító javaslatokat nyújtottak be, a tervezetet
általános és részletes vitára bocsátja.
Az általános vitában egyedül dr. Czoma László (Zala m., 5. vk.),
----------------
a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója szólalt fel.
Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a alkotmánymódosítás elfogadásával
valójában új államformát hozott létre az Országgyűlés, a negyedik
Magyar Köztársaságot. Felidézte, hogy az első Magyar Köztársaságot
1848-ban alkották a királyság romjain, a másodikat 1918-ban, a
Monarchia romjain, a harmadikat pedig 1946-ban, az ország romjain.
Figyelmeztetett, hogy olyan korban élünk, amikor a gyakori
változások közepette egy stabil pontunk van, a kormány, amely eddigi
tevékenysége során értékeket mutatott fel, s ezért tiszteletet
érdemel. Utalt arra, hogy olyan közjogi helyzet állt elő, amikor
nincs köztársasági elnöke az országnak, illetve ezt a funkciót az
elnök megválasztásáig átmeneti jelleggel a Parlament elnöke tölti
be. Közös jövőnk iránti aggodalmát kifejezésre juttatva kérte a
kormányt, a minisztereket, hogy az első pillanattól kezdve minden
tekintetben ellenőrizzék a legnagyobb közjogi méltóság döntéseit,
akár az államigazgatásról, akár más kérdésekről van szó. Hiszen az a
furcsa helyzet állt elő, hogy most az a végrehajtó hatalom fogja
ellenőrizni a legnagyobb közjogi méltóságot, amelytől majd később
hatalmának megerősítését kapja.
Ezt követően az Országgyűlés szótöbbséggel részletes vitára
bocsátotta a törvénytervezetet.
A részletes vitában elsőként dr. Séra János (Komárom m., 10. vk.),
--------------
Kisbér főállatorvosa javasolta: a törvénytervezetet változtassák meg
akképpen, hogy az első forduló sikertelensége esetén az újabb
választásnál a köztársaságielnök-jelöltek közül az a három
indulhasson, aki a legtöbb szavazatot kapta. ( folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 14:05
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (9. rész)
|
Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), a Magyar Televizió
-------------
szegedi Stúdiójának szerkesztő-riportere arra kért választ
az előterjesztő minisztertől: hogyan kívánják feloldani a
köztársasági elnöki intézmény létrehozása, az államfő mostani
megválasztása, illetve a népszavazás-kezdeményezés közötti
ellentmondást?
Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) evangélikus lelkész - annak
------------
érdekében, hogy a köztársaságielnök-választáskor két sikertelen
forduló esetén ne kelljen harmadszor is a szavazóurnákhoz szólítani
az állampolgárokat - javasolta: ha a második választási forduló is
sikertelen marad, akkor az országgyűlés válassza meg a köztársasági
elnököt.
Több hozzászóló nem lévén, Horváth Lajos, az ülés soros elnöke
lezárta a törvényjavaslat részletes vitáját. Az elhangzott, illetve
írásban benyújtott módosító javaslatokat ismét a jogi, igazgatási és
igazságügyi bizottság mérlegelte.
A bizottság ülése után dr. Horváth István belügyminiszter -
Roszik Gábor javaslatával szemben - fenntartotta azt az
előterjesztésben is megfogalmazott indítványt, hogy a köztársasági
elnök személyéről most népszavazás döntsön. Király Zoltán kérdésére
pedig azt felelte, hogy a köztársasági elnöki intézmény létrehozása,
az államfő mostani megválasztása és a népszavazás-kezdeményezés
közötti ellentmondásra az október 30-ai ülésén tér vissza a kormány.
(folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 14:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (10. rész)
|
Ezután határozathozatal kövekezett. Az elnöklő Horváth Lajos
bejelentette, hogy Séra János képviselő visszavonta módosító
indítványát. Roszik Gábor viszont fenntartotta azt a javaslatát,
mely szerint a törvénytervezetnek a köztársaságielnök-választás
második fordulójára vonatkozó bekezdését úgy módosítsák, hogy
amennyiben a második fordulóban sem választottak köztársasági
elnököt, az államfőt az Országgyűlés válassza meg a
képviselőválasztás után. A miniszter és az illetékes bizottság az
indítványt nem támogatta. Indoklásuk szerint az elfogadott
alkotmánymódosítás a megállapodásoknak megfelelően lehetővé teszi,
hogy a képviselőválasztás előtt közvetlenül válasszanak köztársasági
elnököt, a módosító javaslat viszont olyan helyzetet teremthet, hogy
a parlamenti választásig nem kerülne sor a köztársasági elnök
megválasztására, illetve az nem közvetlen választás lenne. Az
Országgyűlés Roszik Gábor javaslatát 279 szavazattal elutasította.
Ezt követően a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság
jelentésében foglalt nyolc módosító javaslatról szavaztak, s az
Országgyűlés mindegyiket elfogadta. Az első módosítás azzal
egészítette ki a törvényjavaslat bevezető részét, hogy a törvény a
köztársasági elnök első megválasztására vonatkozzék. Az
alkotmánymódosításról szóló törvény értelmében ugyanis ezt követően
az Országgyűlés választ majd köztársasági elnököt. Egy másik
módosítás szerint köztársasági elnököt a választópolgárok és olyan
társadalmi szervezetek jelölhetnek, amelyek megfelelnek a pártok
működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény rendelkezéseinek.
Ugyancsak egy módosítás foglalkozik azzal, hogy a második választási
fordulóban - melyet akkor kell megtartani, ha az elsőben a jelöltek
egyike sem szerezte meg a szavazatoknak több mint a felét - az a
jelölt indulhat, akire az első fordulóban a választók legalább 15
százaléka szavazott. Közülük az lesz a köztársasági elnök, aki a
legtöbb szavazatot kapja; feltéve, hogy a választók legalább fele
szavaz.
Az Országgyűlés ezután - az elfogadott módosításokkal együtt -
312 egyetértő szavazattal egészében is elfogadta a köztársasági
elnök választásáról szóló törvényjavaslatot. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 16:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (11. rész)
|
A kormány módosította a Munkásőrség megszűnéséről szóló
törvényjavaslatot, s ezzel összefüggésben visszavonta a honvédelmi
törvény módosítására vonatkozó javaslatát - jelentette be ezután
Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár, aki a kormány
nevében terjesztette elő e törvényjavaslatot. Utalva a Munkásőrség
létrehozása óta eltelt három évtizedben, s különösen az elmúlt
másfél esztendőben bekövetkezett társadalmi, politikai változásokra,
leszögezte: a Munkásőrség fenntartása ma már nem indokolt, ezért a
kormány nevében javasolja a testület megszűnésének kimondását. Ez -
figyelembe véve a már elfogadott módosított alkotmányt - azt
jelenti, hogy Magyarországon a honvédségen és a rendőrségen kívül
más fegyveres testület nem működhet, így a Munkásőrség helyett
semmiféle fegyveres testület nem szervezhető politikai célokra.
Azaz: a Munkásőrség e törvénytervezet elfogadásával jogutód nélkül
szűnik meg.
Az államtitkár kiemelte: e döntés politikai súlya indokolja,
hogy a törvény kihirdetése napján lépjen hatályba. Miután a testület
megszűnésével a Munkásőrség hivatásos és polgári állományú tagjai
elvesztik szolgálati illetve munkahelyüket, továbbá döntést igényel,
hogy mi történjék a Munkásőrség vagyonával és haditechnikai
eszközeivel, e feladatok kidolgozására és végrehajtására a
Minisztertanács kormánybiztost jelöl ki, a pénzügyminiszter pedig
zárolja a testület vagyonát.
A vitában egyedül Balogh András (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 22.
-------------
vk.), a Tokaj és Vidéke Áfész autó-motorszerelője kért szót, s a
Munkásőrség védelemében kifejtette: már ma sem tekintik magukat
párthadseregnek, hanem önkéntes alapon szervezett testületnek,
amelyiknek legfőbb feladata a haza védelme. Reagálva az úton-útfélen
tapasztalható Munkásőrség-ellenes hangulatra, feltette a kérdést: e
testület vajon mikor lépett fel a nép ellen? Talán akkor, amikor
társadalmi, állami rendezvények rendjét biztosította, vagy segített
az árvizek mentőmunkálatainál; esetleg akkor, amikor eltűnt
gyermekek felkutatásában közreműködtek a munkásőrök? Ugyanakkor
leszögezte: a Munkásőrség a testület jövőjét a Parlament döntésére
és népszavazásra bízza. Kérte a képviselőket, hogy foglaljanak
állást a testület harminc évi szolgálatának elismeréséről. (Ez az
elismerő megállapítás egyébként a beterjesztett törvényjavaslatban
szerepel.) (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 16:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (12. rész)
|
Borics Gyula igazságügyi államtitkár válaszában megerősítette: a
------------
Munkásőrség soha nem lépett fel a nép ellen, s ezzel nem is vádolja
senki. A jogállam megteremtésének alapvető feltétele a lét- és
jogbiztonság kialakítása. Ebből a szempontból pedig igen lényeges,
hogy a rendőrségen és a hadseregen kívül nincs szükség olyan
fegyveres erőre, amely adott esetben politikai célokra is
felhasználható. Mindez nem von le semmit a munkásőrök érdemeiből,
hogy sok esetben becsülettel és tisztességgel segítettek az
embereknek, a bajbajutottaknak, teljesítették feladatukat.
Határozathozatal következett: a képviselők a Munkásőrség jogutód
nélküli megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot 274 igenlő, 6
ellenszavazattal, 31 tartózkodás mellett elfogadták.
Ezután egy újabb napirendi pont, az 1956-os népfelkeléssel
összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvényjavaslat
tárgyalására került sor. Horváth Lajos indítványozta, hogy ezzel -
mivel tartalmilag összefüggnek - együttesen vitassa meg az
Országgyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által
benyújtott - a rendőrhatósági őrizetben fogva tartott (internált),
valamint a kitelepített személyek sérelmének orvoslásáról szóló -
országgyűlési határozat-tervezetet. Az Országgyűlés egyetértett az
indítvánnyal.
Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár
----------------
előterjesztésében utalt arra: az utóbbi évtizedek politikai
gyakorlata, az állampolgári jogok semmibe vétele tragikus
eredményekkel járt, az egyeduralmat gyakorló párt önkénye
százezreket hurcolt meg, s fosztott meg szabadságuktól,
egzisztenciájuktól. Itt az ideje, sőt sok esetben már el is késtünk
vele - hívta fel a figyelmet -, hogy az ország és a nemzet előtt
visszakapják becsületüket az igazságtalanul meghurcoltak, hogy a
kormány - bár vétlen ezekben az ügyekben - elődei helyett is
kijelentse: ezek az emberek méltatlan és bűnös politika áldozataivá
váltak. Elemi kötelességünk - mutatott rá -, hogy a vétlen
áldozatokról megemlékezzünk, jóvátételt nyújtsunk nekik, enélkül nem
képzelhető el a teljes nemzeti közmegegyezés és megbékélés. A
kormány ezért kiemelt jelentőségű kérdésként kezeli a
törvénysértések áldozatainak rehabilitálását. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 16:31
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (13. rész)
|
Az államtitkár emlékeztette az Országgyűlést arra, hogy a
kormány szakértőkből álló bizottságot hívott létre az 1945 és 1962
közötti büntetőügyek felülvizsgálatára. Ez a bizottság még a
közeljövőben javaslatokat terjeszt elő a törvénytelen ítéletek
hátrányos következményeinek felszámolásáról, az áldozatok
rehabilitálásáról. Emellett egyedi felülvizsgálatok is indultak a
kiemelkedő jelentőségű ügyekben. Hatályba lépett továbbá az 1949-53
között rendőrhatósági őrizetben fogva tartott személyek
munkaviszonyát és társadalombiztosítási helyzetét rendező
jogszabály. Foglalkozott a kormány az internáltak, a kitelepítettek,
a közbiztonsági őrizetben fogva tartottak, a külföldön elítéltek,
valamint a Szovjetunióba elhurcoltak ügyeivel is.
A kérdés teljes körű rendezésére - rendkívüli összetettsége
miatt - csak hosszadalmas, többoldalú tárgyalások után kerülhet sor.
Az ügyek egyedi felülvizsgálata, az áldozatok egyéni rehabilitálása
gyakorlatilag megvalósíthatatlan, ez ugyanis évekre megbénítaná a
bíróságok tevékenységét. Ezért - folytatta dr. Borics Gyula - a
törvénysértő elítélések hátrányos következményeinek orvoslása csak
törvénykezési úton lehetséges. Az államtitkár kitért a vagyoni
kártérítés ügyére is, amiről a törvényjavaslat nem rendelkezik.
Fájdalmas - mondotta -, de nyíltan szembe kell nézni azzal, hogy
teljes körű vagyoni reparációt az ország teherbíró képessége nem
tesz lehetővé. Nem került le azonban a napirendről az egységes
kártalanítás rendje, ennek szabályozási elveit az illetékes
minisztériumok dolgozzák ki az érdekképviseleti szervezetek és a
politikai csoportosulások képviselőinek bevonásával.
Az államtitkár végül kérte az Országgyűlést, hogy fogadja el a
beterjesztett törvényjavaslatot. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 16:32
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (14. rész)
|
Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy mivel Marx Gyula
módosító indítványt tett, ezért a törvényjavaslatot két olvasatban
tárgyalják.
Az általános vitában elsőként Zsidei Istvánné (Heves m., 5.vk.),
---------------
a Mátravidéki Fémművek diszpécsere kért szót. Hangsúlyozta: nem elég
a jogalkalmazás olyan módszereitől elhatárolódni, amelyek
haláltáborok megnyitásához, emberek tízezreinek deportálásához
vezettek, hanem mindezt egyszer és mindenkorra el kell ítélni. Ezért
a képviselő indítványozta: az Országgyűlés kötelezze el magát a
megfelelő garanciák megteremtésére. Véleménye szerint országgyűlési
határozattal kell igazságot szolgáltatni az elmúlt negyven évben
igazságtalanul elítélteknek. Rehabilitálni kell mindazokat, akiket
1945-től politikai okokból, vagy politikai indítékokból kreált
gazdasági bűncselekményekért ítéltek el. Arra kérte az
igazságügyminisztert, hogy ennek megoldására még ebben az évben
terjesszen elő határozat-tervezetet. Nem lehet megelégedni azzal,
hogy a különböző szintű koncepciós perek áldozatait olyan ütemben
rehabilitálják, amilyen ütemben ügyeiket a bíróságok képesek
napirendre tűzni. A képviselő azt is elmondotta: Recsk lakossága nem
hibás azért, hogy a község közelében internáló tábort építettek ki,
s működtettek. Az ott élők nem voltak részesei a történteknek. Végül
javasolta, hogy a sztálinizmus magyar áldozatainak emlékére a tábor
helyén létesítsenek emlékhelyet. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 16:44
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (15. rész)
|
Dr. Solymosi József (Tolna m., 4. vk.), a bonyhádi Pannon
-------------------
Termelőszövetkezet elnöke kiemelte: országgyűlésünk e határozata
legyen memento, hogy ebben az országban soha többé ne fordulhassanak
elő hasonló esetek egyetlen ember sérelmére sem. E véleményét arra
alapozta, hogy az ország azon részében él, ahol az említett
események talán a legszervezettebben és a legnagyobb számban
fordultak elő: a Völgységben és a Bonyhád környéki németajkú
lakosság körében. A képviselő kérte: e sokrétű problémát nagy
körültekintéssel oldják meg, s javasolta, hogy végrehajtásához
vegyék igénybe a Magyarországi Németek Szövetségének segítségét.
Árvai Lászlóné (Heves m., 1. vk.), az Eger és Vidéke Áfész
--------------
szakszervezeti bizottságának titkára személyes hangvételű
hozzászólásában gyermekkori emlékeit sorolva idézte fel a
lakóhelyéről kitelepített honfitársainak nehéz sorsát. Hangsúlyozta:
a kitelepítés tényét tudomásul kellett vennie, de megérteni nem
tudta, mint ahogy a kitelepített emberek vétkének eredetéről sem
lehetett tudomása. Utalt arra, hogy azok a kitelepítettek, akik
napjainkban felelevenítik hányatott életük mozzanatait, többségükben
megbocsájtanak, a békesség jegyében. ,,Mi az ország színe előtt most
megkövetjük őket, akik még élnek. Békesség velünk és
gyermekeinkkel.,, - mondotta végezetül.
Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.) MÁV-mozdonyvezető javasolta:
------------
a törvénytervezetből töröljék azt a részt, amely semmisnek tekinti a
harci cselekmények során elkövetett rablás miatti elítéléseket. A
képviselő szerint a bíróság ezekben az esetekben egyedi döntésekkel
adjon mentességet.
Batha Miklós (Budapest, 23. vk.), a Calderoni Vállalat
------------
vezérigazgató-helyettese viszont arra hívta fel a képviselők
figyelmét, hogy sokszáz tartalékos tisztet 1957-ben lefokoztak. Az ő
rehabilitálásuk kimaradt a törvénytervezetből. Pedig ezek az emberek
még szakmai előmenetelükben is sok éven át hátrányt szenvedtek.
Kérte a honvédelmi minisztert, vizsgálja meg ügyüket, és erkölcsileg
rehabilitálja őket. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 16:56
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (16. rész)
|
Márton János (országos lista) Dauda Sándor indítványához
------------
csatlakozva hangoztatta, hogy nem híve a különféle cselekmények
egybemosásának, függetlenül attól, hogy azok melyik oldalon
történtek 1956-ban. Felszólalásában azt ajánlotta, hogy három réteg
- a köztisztviselők, a pedagógusok és főleg a hivatásos katonák -
rehabilitációs ügyét külön is vizsgálják meg. Hangsúlyozta, hogy ezt
a katonaság, mint férfivá nevelő intézmény becsületének
helyreállítása is megkívánja. Ennek kapcsán rövid kitérőt téve
megjegyezte: a napokban a kezébe kerűlt egy olvasmány, amely - úgy
gondolja - nem maradhat a honvédelmi miniszter úr és a honvédség
válasza nélkül. Ez az olvasmány a többi között az egykori honvédelmi
miniszterről szól. A továbbiakban visszatérve az eredeti
gondolatmenetéhez leszögezte: a rehabilitációra szoruló rétegeknek
sok tagja 1956 után nemcsak a börtönben töltött éveit, hanem
hivatását is elvesztette, s többségük ma emiatt is rendkívül
alacsony nyugdíjat kap. Hangoztatta, hogy meggyőződése szerint az
Igazságügyi és a Honvédelmi Minisztérium tisztességesen gondoskodni
fog róluk.
Márton János egyik utaló megjegyzésére reagálva kért szót Németh
Miklós miniszterelnök és bejelentette: a kormány úgy döntött, hogy a
dr. Bokor Imre honvédezredes könyvében olvasható állítások
kivizsgálása érdekében felkéri az országgyűlés honvédelmi
bizottságának elnökét, hozzon létre egy ,,etikai,, bizottságot. A
vizsgálat eredményéről tájékoztatják majd a közvéleményt.
Hangsúlyozta: a kormánynak is, az országgyűlésnek is alapvető
politikai kötelessége, hogy az ilyen jellegű felvetésekre
válaszoljon, s a magyar hadsereg intaktságát, társadalom előtti
tekintélyét a jelenlegi helyzetben is megőrizze.
Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) - mindvégig saját
-------------
korosztályának nézőpontjából fogalmazva mondanivalóját - egy vezető
politikus 1956-ban kimondott szavaira utalt, amikor kijelentette:
,,az 1950-es évekről, 1956-ról és 1956 után is hazudtak nekünk
éjjel, hazudtak nappal és hazudtak mindenkor.,, Példaként említette
a teremben jelen lévő Berecz Jánost, aki megírta a Tollal és
fegyverrel című művet, s abban egészen másképp szólt ezekről az
eseményekről. Mint mondotta: ezzel arra késztettek minden
ideológust, pedagógust, hogy hazudjanak vagy hallgassanak. A múlt
bűneivel nézünk most szembe - idézte Borics Gyula államtitkárt. Nem
feledkezve meg Németh Miklós imént tett bejelentéséről sem, örömét
fejezte ki, hogy az érintettek hajlandóak erre. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 18:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (17. rész)
|
Mindezek alapján annak a véleményének adott hangot: számára
elfogadhatatlan, hogy a kormány nem kívánja elkötelezni magát a
kártalanítások mellett. Meggyőződése szerint ugyanis az elmúlt
időszakban felmérhetetlen károkat okozott és felmérhetetlen terheket
rótt a rendszer mindazokra, akik a korábbi bűnök miatt épp eleget
szenvedtek már.
Börcsök Dezső (Budapest, 38. vk.), a Budapesti Elektromos
--------------
Művek vezérigazgatója érzékletesen szólt arról, hogy
választókerületében, a Lipótvárosban nagyon sokakat érint a
törvénytelen ítéletekkel kapcsolatos rehabilitáció. Felhívta a
figyelmet arra: egyre csökken azoknak a száma, akiknek végre
elégtételt kellene szolgáltatni. Nagyon sürgős tehát, hogy az
Országgyűlés mielőbb meghozza emberséges döntését.
A törvényjavaslat tárgyalását ezután a részletes vitával
folytatták. Ennek során Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.)
--------------
csatlakozott Marx Gyula képviselőtársa módosító indítványához.
Továbbá kifogásolta, hogy a törvénytervezet csak a munkaviszonnyal
és a társadalombiztosítással foglalkozik. Ezért kérte annak
rögzítését, hogy a törvény alapján történt ítéletmegsemmisítés
azonos hatályú legyen az ügy bírósági felülvizsgálata során
meghozott határozattal. Hozzátette: tudja, a kártalanítás mértéke
igen magas, de ennek ellenére ezt vállalnia kell a társadalomnak.
(folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 18:04
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (18. rész)
|
Miután a részletes vitában többen nem kértek szót, az elnöklő
Horváth Lajos ismertetett egy határozat-tervezetet, amelyet később
kíván beterjeszteni, s amelynek lényege, hogy a törvénysértő
elítélések, internálások, kitelepítések áldozatainak
kártalanításáról a kormány terjesszen az Országgyűlés elé egy
törvényjavaslatot. Megkérdezte Király Zoltánt, hogy az általa
javasoltak összhangban állnak-e a határozat-tervezettel. Király
Zoltán azt kérte, hogy a kormány képviselője nyilatkozzék arról:
mikorra tudja vállalni ezt a feladatot.
Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár a vitában
------------
elhangzottakra válaszolva a tárca támogatásáról biztosította Zsidei
Istvánnénak a recski emlékhely létrehozására vonatkozó javaslatát.
Solymosi József indítványát szintén helyeselte, és elmondta, hogy
nemcsak a német, hanem a szlovák és más nemzetiségűek
kitelepítésének ügyét is megvizsgálják. Dauda Sándor javaslatát
megfontolásra ajánlotta, bár azt is hangoztatta, hogy nem ért azzal
egyet, hogy a rablás a törvényjavaslat szövegéből maradjon ki. Mint
a kormány megbízásából az ,56-os eseményekkel régóta foglalkozó
szakember egy példával érzékeltette, hogy nehéz elkülöníteni a
politikai cselekménnyel összefüggő, illetve az egyéni
haszonszerzésből elkövetett rablást. Hangoztatta, hogy e jogszabály
hatálya alá nem esnek az utóbbi minősítéssel illethető
bűncselekmények. A tartalékos tisztek lefokozásával, illetve
erkölcsi rehabilitálásukkal kapcsolatos javaslattal egyetértett, de
rámutatott, hogy ebben a Honvédelmi Minisztérium az illetékes. Marx
Gyula és Király Zoltán javaslatára válaszolva kifejtette, hogy
teljes és azonnali kártalanításra már csak azért sincs mindig
lehetőség, mert a kár értéke nehezen mérhető fel, például abban az
esetben, ha a törvénysértések áldozatául esett személyeket
kivégezték. Hangsúlyozta, hogy ennek ellenére megvizsgálják, és a
Parlament elé terjesztik a kártalanítások mértékére és módjára
vonatkozó elképzelést. Hozzáfűzte még, hogy Marx Gyula írásban
benyujtott módosító javaslatát azért nem támogatta, mert azzal
kizárnák az 1956 előtti törvénysértések áldozatainak a
kártalanításra való jogát. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 18:39
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (19. rész)
|
Javasolta, hogy fogadják el a Horváth Lajos által ismertetett
határozat-tervezetet, s ígéretet tett rá, hogy a javaslatot még
ebben az évben az Országgyűlés elé terjesztik, amennyiben arra mód
lesz. Megvitatását ugyanis a legszélesebb társadalmi nyilvánosság
bevonásával tervezik.
Ezután kisebb vita alakult ki Dauda Sándor és az előterjesztő
államtitkár, illetve Király Zoltán és az államtitkár között. Az
álláspontok kölcsönös tisztázásának eredményeként Dauda Sándor a
törvényjavaslat szövegét érintő módosító javaslatát visszavonta.
Király Zoltán pedig egyetértett azzal, hogy javaslata, miszerint a
kártalanításnak a kormány által megfogalmazandó irányelvei
vonatkozzanak az 1945 és 1956 közötti időszakra is, beleilleszthető
a már ismertetett országgyűlési határozat-tervezetbe.
Határozathozatal következett. Először az 1956-os népfelkeléssel
összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvényjavaslatról döntött
az Országgyűlés. Marx Gyula (Zala m., 2. vk.) módosító indítványait
az Országgyűlés elvetette. A törvényjavaslat egészét - 278
támogató, 4 ellenző szavazattal és 28 tartózkodással - a Parlament
elfogadta.
Ezután a törvénysértő elítélések, internálások, kitelepítések
áldozatainak kártalanításáról szóló határozat-tervezetet az
Országgyűlés 287 igenlő, 2 nemleges szavazattal és 13 tartózkodással
elfogadta. Ugyancsak elfogadta az Országgyűlés - 289 egyetértő, 3
ellenző szavazattal és 12 tartózkodással - a rendőrhatósági
őrizetben fogva tartott (internált), valamint a kitelepített
személyek sérelmeinek orvoslásáról szóló országgyűlési
határozat-tervezetet. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 19:10
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (20. rész)
|
Mielőtt rátértek a következő napirendi pont megtárgyalására, az
elnöklő Szűrös Mátyás üdvözölte a Magyar Demokrata Fórum
küldöttségét, amely a szervezet második országos gyűléséről
érkezett, hogy részt vegyen az ülésen.
Az MDF nevében Debreczni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.)
----------------
gimnáziumi tanárt szólalt fel. - Örömmel és megnyugvással töltötte
el a Magyar Demokrata Fórum országos gyűlését az a tény - mondotta
-, hogy a parlament elfogadta a sarkalatos törvényeket. Ezzel
lehetővé tette, hogy a demokratikus átmenet megvalósuljon hazánkban,
kinyíltak a kapuk Európa felé. Üdvözlendő, hogy a képviselők azokról
az alternatívákról is kedvezően döntöttek, amelyek a Munkásőrségre,
illetve a munkahelyeken való pártszerveződésre vonatkoztak. Az
MDF-nek meggyőződése, hogy ebben az esetben nem egyszerűen az
ellenzék álláspontját tette magáévá a Parlament, hanem a demokrácia
álláspontját. Ez a Parlament felnőtt hatalmas történelmi
feladatához, az Országgyűlés a nép és a nemzet parlamentjeként
döntött ezekben a kérdésekben.
A képviselő ezután annak a reményének adott hangot, hogy miután
minden akadály elhárult a demokratikus átalakulás előtt, az
országgyűlés minél előbb lehetővé teszi a demokratikus
választásokat. Végül ismételten köszönetét és nagyrabecsülését
fejezte ki a képviselőknek.
Szűrös Mátyás képviselőtársai nevében is megköszönte az
elismerő szavakat, megjegyezve, hogy az utóbbi időben e háznak
ritkán volt osztályrésze elismerésben. A Parlament külön nagyra
értékeli, hogy a Magyar Demokrata Fórum küldöttséggel jött el
kifejezni elismerését és támogatásáról biztosítani az Országgyűlést
abban a munkában, amelyet a parlamenti demokrácia megteremtése
érdekében, a nemzeti megértésért és összefogásért végez.
Rátérve az október 23-ával kapcsolatos napirendre, a
következőket mondotta:
- Az elmúlt hetekben különböző megközelítésekből foglalkoztunk
az ünnepi megemlékezéssel. Bizonyára sokan tudnak arról, hogy 1956.
október 23-ára, a népfelkelés napjára való emlékezés szervezésére, -
több politikai szervezet kezdeményezése alapján -, társadalmi
bizottság jött létre. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 19:12
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (21. rész)
|
Az Október 23-a Bizottság Budapest több terén és utcáján nyilvános
megemlékezést, emléktábla-avatást tart, majd a rendezvények egy
tömeggyűlésen, a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren fejeződnének
be. A bizottság vezetőinek első, nagy visszhangot kiváltó kérése az
volt, hogy szereljék le az Országház kupoláján lévő vörös csillagot.
Amikor ennek technikai akadályait az Országgyűlés hivatala jelezte,
kérték, hogy a csillag kivilágítását szüntessük meg. Ez október
13-án megtörtént - mondotta Szűrös Mátyás. Nem a vörös csillag
jelképrendszerével van problémánk - tette hozzá, utalva Ady Endre
,,A csillagok csillaga,, című versére: ,,Sose hull le a vörös
csillag, mióta ember néz az égre, vörös csillag volt a
reménye,,.
- Amikor bizonyos intézkedéseket teszünk, egyetértünk azzal,
hogy középületeket és az Országház épületét - különösen olyan
történelmi időszakban, amikor több párt működik - az ország címere
díszítse és a nemzeti zászló lobogjon rajtuk.
- A bizottság azt is kérte, hogy az Országháznak arról az
erkélyéről beszélhessenek a szónokok, amelyről annak idején Nagy
Imre beszélt. Az Országgyűlés elnökeként azt az álláspontot
képviseltem, hogy minden körülmények között meg kell őrizni az
Országház, a nemzet szimbólumának méltóságát, s úgy gondolom, az
épület erkélyéről az állam legfőbb választott vezetői jogosultak
szólni a nemzethez. Ezért az Országház erkélyének szónoklatok
tartására történő felhasználását nem engedélyezem, és kérem, hogy az
Országgyűlés ezt támogassa. Ugyanakkor javasoltam a bizottság
küldötteinek, hogy az emlékbeszédek elmondására az Országház
lépcsőjét vegyék igénybe. Mindezen túl kegyeleti okok is arra
késztetnek bennünket, hogy az Országháznak azt az erkélyét, amelyről
Nagy Imre szólt, ne használhassa fel bárki szónoklatok tartására.
(folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 19:18
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (22. rész)
|
- A parlamenti demokráciára való átmenet idején nem szolgálja az
ország és a nemzet érdekét, ha a mostani megemlékezést bárki a
nemzetet megosztó politikai érdekeknek szolgálatába állítja, vagy
kívánja állítani. Az Országgyűlés osztja és támogatja azt az
általános igényt, hogy az 1956-os októberi népfelkelés napja a
nemzeti megbékélés közös ünnepe legyen. Ezt az ünnepet pedig nem
zavarhatják meg egyéni ambíciók, sértettségek és politikai
sandaságok - fejtette ki az Országgyűlés elnöke.
Október 23-a megünnepléséről Németh Miklós miniszterelnök
terjesztette elő a kormány javaslatait.
Elöljáróban kifejtette: egy nemzetet, annak történelmét,
lelkületét leginkább az jellemzi, hogy mennyire esik egybe az ünneppé
avatás állami kinyilvánítása a nép akaratával. Vagyis, hogy a naptár
piros betűjének van-e fedezete az emberek emlékezetében, hitében,
érzelemvilágában, történelmi tudatában. Október 23-a máris
kitörölhetetlen dátumként van jelen. Az országgyűlés most arról
határoz - mondotta -, hogy ez a nap államilag is elismert ünnep
legyen. Népszavazás dönt viszont majd arról - a kormány javaslata
szerint -, hogy egyúttal nemzeti ünnep lesz-e.
Sajátos körülményként értékelte, hogy éppen október 23-a előtt
néhány nappal fogadta el a parlament a Magyar Köztársaság
Alkotmánytörvényét, amely kihirdetése napján lép hatályba.
Bejelentette: a kormány kész megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy
a törvény kihirdetésének és ezzal hatályba lépésének napja október
23-a legyen. Ezzel lehetővé válik, hogy október 23. ne csupán
nemzeti emléknapként, hanem egyben, mint a köztársaság kikiáltásának
dátuma íródjék be nemzeti történelmünkbe és ünnepeink sorába. Ily
módon ez az ünnep keretbe foglalhatná a totális elnyomórendszer
elleni népfelkelés emlékét és e harc szellemi örökségeként
megszülető új, demokratikus jogállamiságot, amelyet leginkább
elnevezése, a Magyar Köztársaság szimbolizál.
A javaslatok sorát azzal zárta: október 23-án a Parlament
erkélyéről vagy főlépcsőjéről az országgyűlés elnöke, aki attól a
naptól kezdve a Magyar Köztársaság elnöki tisztéből adódó
feladatokat is ellátja, megfelelő külsőségek között kiáltsa ki a
Magyar Köztársaságot.
Szűrös Mátyás a kormány elnökének hozzászólását követően -
megköszönve Németh Miklós szavait - kijelentette: a tapsból úgy
ítéli meg, hogy az Országgyűlés egyöntetűen támogatja a javaslatot.
(folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 19:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (23. rész)
|
Ezután Szűrös Mátyás bejelentette, hogy az 1956. október
23-áról szóló nyilatkozat-tervezetet a képviselőknek kiosztották.
Megkérdezte a képviselőket, van-e valakinek észrevétele a
tervezettel kapcsolatban.
Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Merkur Személygépkocsi
-------------
Értékesítő Vállalat vezérigazgatója egyetértve a
nyilatkozat-tervezettel, annak egy mondatára tett észrevételt.
Emellett a képviselő azt is indítványozta, hogy az írásban átadott
nyilatkozatot a Parlament ülésén felolvasva is ismertessék.
Az elhangzottakra reagálva Szűrös Mátyás azt javasolta, bízzanak
meg egy háromtagú szerkesztőbizottságot, amelyik elvégzi a szöveg
szükséges stilisztikai módosításait. Ezt a javaslatot a képviselők
elfogadták.
Ezután Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.), a Magyar Rádió
----------
főmunkatársa elmondotta: messzemenően egyetért Németh Miklós
bejelentésével. Annak a reményének adott hangot, hogy október 23-a
az összetartozást erősíti az emberekben, nem pedig a szembenállást.
Véleménye szerint az együvé tartozást sugalló eszme talán azt
eredményezi, hogy ,,ez a nép magára talál, és akik ebben a hazában
élnek, magyarok és nem magyarok, egyekké válnak az új, szabad,
gyönyörű reményt adó köztársaságban,,.
Berecz János (Szabolcs-Szatmár m., 6. vk.) pártalkalmazott
------------
kért szót, aki elmondta, hogy fölszólítás nélkül is mindenképpen el
akarta mondani véleményét október 23-ával kapcsolatban. Mivel az
előző napirend vitájában Király Zoltán képviselő ,,felmutatta az
ingét,, - mondotta Berecz János -, ezt semmiképpen nem hagyhatta
figyelmen kívül. Azért az október 23-ával kapcsolatos napirendi pont
vitájában kért szót, s nem az előzőnél - tette hozzá -, mert nem
vett részt az internálásokban, nem volt karhatalmista, sőt bíró vagy
ülnök sem. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 19:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (24. rész)
|
Ezenkívül tanu sem volt egyetlen egy koncepciós perben sem. Ezért az
előző vitában nem kérhetett szót, csak támogatásával fejezte ki
véleményét.
- Most azonban szólnom kell - mondotta - két ok miatt. Ha egy
könyv kapcsán tetemre hívnak, annak beláthatatlan következményei
lehetnek. Irigylésre méltó Király Zoltán helyzete, mert ő csak
tanult róla, de nem élte meg ezt az időszakot. Mert én nemcsak
október 23-át, hanem október 30-át is megéltem. Könyvemet a
politika egyszer elismeréssel, most elítélően fogadta. A
történelem azonban a teljes értékelést és végszót még nem mondta ki.
Az a meggyőződésem, hogy a népfelkelést a történelem elismeri. A
további eseményeket azonban sorra helyükre kell tenni. Ezért úgy
gondolom, az inget vegyük fel, de ne kezdjük el sorra részletezni:
kinek milyen inge volt, mert ez százezreket fog érinteni. Abban az
esetben pedig az ing kesztyűvé válik. A kesztyűt pedig nem szeretném
fölvenni. Ezért örömmel fogadtam a kormány álláspontját, hogy a
nemzeti emléknap, amely megoszthatja a nemzetet - hiszen mindenki a
maga módján emlékezik majd -, egyben a köztársaság kikiáltásának
napja legyen. A köztársaság kikiáltása, s annak ünnepélyes aktusa
kell hogy összekössön bennünket, viselhetjük az ingünket, s nem lesz
szükség kesztyűre. Ezért támogatom a kormány álláspontját - mondotta
befejezésül Berecz János.
Antal Imre (Pest m., 19. vk.), a Mezőgép Vállalat érdi
----------
gyáregységének igazgatója egyetértett azzal a közelmúltban megjelent
újságcikkel, amely az 1950-ben elfogadott 10. számú törvényerejű
rendelet átírását vagy visszavonását szorgalmazta. E még hatályos
rendelet ugyanis április 4-ét tartja legnagyobb nemzeti ünnepünknek.
Antal Imre ezért támogatja e rendelet felülvizsgálatát, s ért egyet
azzal, hogy hazánk lakossága népszavazással döntsön nemzeti
ünnepünkről. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 19:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (25. rész)
|
A nyilatkozat-tervezettől függetlenül ezután Roszik Gábor (Pest
------------
m., 4. vk.) terjesztette önálló képviselői indítványát 1956. október
23-a megünnepléséről az Országgyűlés elé. Mint mondotta,
évszázadok múlva is nemzeti ünnepként fog megemlékezni a magyar nép
1956. október 23-áról, mint az újkori magyar történelem legigazibb,
legnagyszerűbb forradalmának első napjáról. A nép döntése már régen
megszületett erről, éppen ezért a népet képviselő Országgyűlés sem
dönthet másként. Reményét fejezte ki, hogy a parlament ünneppé
nyilvánítja ezt a napot, amelyet a nép úgyis ünnepelni fog.
Tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a napoknak neveket adjanak, de
legfőképpen az ellen, hogy október 23-át a megbékélés napjának
kiáltsák ki. Mint mondotta szerte az országban milliók készülnek
október 23-a, mint nemzeti ünnep megünneplésére. Ezrek jönnek
Magyarországra azok közül, akiknek a forradalom leverése miatt
kellett hazájukból elmenekülniük. A képviselő azt is felvetette: nem
szabad választásra feltenni, hogy március 15-e, augusztus 20-a, vagy
október 23-a legyen a magyar nemzeti ünnep. A népet nem lehet ilyen
döntés elé állítani. Egyik ünnepet nem szabad a másik ünnep alá
rendelni, mindegyiknek megvan a maga jelentősége. ,,Lehet, hogy más
népeknek egy nemzeti ünnepük van, nekünk attól még lehet kettő, vagy
akár három is, megszenvedett a nép érte,, - mondotta.
Dr. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) Ráckeve körzeti állatorvosa
---------------
kiemelte: dönthet a Parlament akárhogyan, az emberek 1956-hoz való
viszonyukat saját maguk fogják meghatározni. Mégis fontos, hogy az
Országgyűlés határozzon ebben a kérdésben, mert az elmúlt negyven
évi gyűrkőzés és szenvedés történetének kétségtelenül 1956 a
legszebb és legmagyarabb eseménye. Az a tizenegy nap nem rengette
meg ugyan a világot, de öntudatot és büszkeséget öntött a népbe -
hangsúlyozta.
Mindezek ellenére a képviselő nem javasolta, hogy cseréljünk
nemzeti ünnepet. Indoklásként kifejtette: nemzeti ünnep csak az
lehet, amellyel a nép a leginkább azonosulni tud, s véleménye
szerint ez az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról való
megemlékezés. Hozzátette azonban, hogy az Országgyűlés bárhogy is
döntsön, október 23-a nagy ünnep lesz, mert a nép azzá teszi. A
legfontosabb, hogy szabad és nyilvános lehessen az ünneplés -
vélekedett a képviselő. Indítványozta: október 23-a legyen
pirosbetűs ünnep mindenféle jelző nélkül, s nyilvánítsák
munkaszüneti nappá. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 19:52
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (26. rész)
|
Varga Lajos (Pest m., 26. vk.), a MÁV Dunakeszi Járműjavító
-----------
Üzemének igazgatója választóival találkozva rendre feltette a
kérdést: hogyan értékelik október 23-a nemzeti ünneppé, illetve
munkaszüneti nappá nyilvánításával kapcsolatos javaslatokat. Ennek
az országnak nincs szüksége több ünnepre, arra van szükségünk, hogy
dolgozzunk, és minél előbb kivigyük az országot ebből a kátyúból.
Inkább megbékélésre van szükség és nem arra, hogy szembeállítsuk
egymással a két tábort - vélekedtek a megkérdezettek.
A képviselő egy közbeneső javaslatot tett: október 23-a ne
legyen munkaszüneti nap, helyette november 1-jét, a halottak napját
nyilvánítsák munkaszüneti nappá, s ezen a napon lehetne emlékezni
azokra, akik koncentrációs táborban haltak meg, akik Recsken vagy a
Don-kanyarnál a fronton vesztették életüket.
Több hozzászóló nem lévén, a Ház elnökének kérésére Bánffy
György (Budapest, 4. vk.) felolvasta az országgyűlés
nyilatkozat-tervezetét október 23-ról.
,,Az Országgyűlés átérezve felelősségét és részvétele
fontosságát a nemzeti megbékélés előmozdításában, 1956. október 23-a
közelgő évfordulóján kötelességének érzi, hogy felhívással forduljon
honfitársaihoz.
A nemzet akaratát tükröző politikai egyeztető tárgyalások
megállapodásai alapján a magyar Országgyűlés kimondta: hazánk
köztársaság, alkotmányban rögzítette a többpártrendszert,
megteremtette a szabad és demokratikus választások kereteit,
megnyitotta az utat a parlamenti demokrácia gyakorlása előtt. Az
Országgyűlés teljesítette hivatását, hozzájárult a békés átmenet
garanciáinak megteremtéséhez. Az alkotmányos garanciák megteremtése
késztető erő lehet a jelenlegi válság leküzdésére, és esélyt ad
arra, hogy éljünk lehetőségeinkkel. Céljainkat azonban csak nyugodt,
békés körülmények között valósíthatjuk meg. A politikai viták, a
politikai küzdelmek az újonnan kialakított alkotmányos keretek
között folyhatnak majd ezután.
A magyar nép egyetért a demokratikus Magyarország
megteremtésében - 1956 megítélésében azonban a nemzet ma még nem
egységes. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy október 23-áról
miként emlékezik. De a megemlékezés legyen olyan, amely a megbékélés
útját járja, nem tépi föl a sebeket. Fogadjuk megértéssel egymás
eltérő véleményét, azokat a megnyilvánulásokat, amelyek nem sértik a
törvényes rendet. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 20:08
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (27. rész)
|
E gondolatok jegyében hív fel az Országgyűlés minden magyar
állampolgárt, hogy az 1956. október 23-ára emlékezés napja ne az
országot megosztó, hanem a nemzeti megbékélést előmozdító nap
legyen.,,
A nyilatkozatot a képviselők közfelkiáltással elfogadták.
Szűrös Mátyás ezt követően felhívta a tisztelt ház figyelmét:
amikor Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) önálló indítványáról határoz,
célszerű szem előtt tartania, hogy a kormány javaslata szerint a
nemzeti ünnepről népszavazásnak kellene döntenie. Hozzáfűzte, hogy a
nemzeti ünnepet és általában az ünnepeket törvénybe kell majd
foglalni.
Még a határozathozatal előtt Király Zoltán ügyrendi kérdésben
kért szót, mert véleménye szerint a javaslatot előterjesztő
képviselőnek joga van a vitában elhangzottakra reagálni; úgy vélte,
ezt a jogot Roszik Gábornak is meg kell adni.
Roszik Gábor élt ezzel a lehetőséggel, s felhívta a figyelmet:
akármiképpen is határoz most az Országgyűlés, a népszavazás
eredménye más is lehet; a mostani állásfoglalás nem zárja ki, hogy
erről a kérdésről később népszavazással döntsenek. Azt is
megjegyezte, hogy most már kevés idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy
október 23-át munkaszüneti nappá nyilvánítsák, erről egy második
lépcsőben kellene szavazni.
Határozathozatal következett: a képviselők 200 ellenszavazattal,
42 támogatással, 51 tartózkodás mellett elvetették azt az
indítványt, hogy október 23-át határozattal nemzeti ünneppé
nyilvánítsák. Ezután az elnök ugyancsak szavazásra tette fel:
egyetért-e az Országgyűlés azzal a javaslattal - bár ez a kérdés a
kormány hatáskörébe tartozik -, hogy október 23-a munkaszüneti nap
legyen. A képviselők ezt az indítványt sem támogatták: 224-en
ellene, 38-an mellette szavaztak, míg 29-en tartózkodtak.
(folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 20:12
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (28. rész)
|
Ezután az állami tulajdonban lévő, de az MSZMP és más társadalmi
szervek által kezelt vagyonról szóló pénzügyminiszteri tájékoztatót
tárgyalták meg a képviselők.
Békesi László pénzügyminiszter az írásos tájékoztatóhoz szóbeli
-------------
kiegészítést fűzött. Elmondotta, hogy nem tudnak valós képet adni a
szervezetek tulajdonában, illetve kezelésében lévő ingatlanok
vagyoni értékéről, hiszen azok nyilvántartása nem a reális forgalmi
értéket, hanem különböző időpontokban született, úgynevezett
nyilvántartási értéket tartalmazza. Így a nem egészen 12 milliárd
forint összesített értéken nyilvántartott vagyontömeg forgalmi
értéke annál lényegesen több. Hiányos a tájékoztató azért is, mert
egy-egy ingatlan vegyes kezelői jogának valódi értékét nem tudja
bemutatni. Torzítanak az adatok a költségvetési támogatás
összesített bemutatásakor is. 1968-tól kezdődően az MSZMP, illetve
más társadalmi szervezetek költségvetési támogatása 47.4 milliárd
forint összegre rúg. A párt, a KISZ és a szakszervezetek közvetlen
irányításával működő vállalatok 8.6 milliárd forint összegű adójának
elengedésével az állami támogatás együttes összege 56 milliárd
forintra tehető. Ez azonban valorizálás nélkül alkalmatlan a
közgazdasági összegzésre.
Ennek ellenére az Országgyűlés képet tud alkotni arról az
infrastruktúráról, amelyet a - felmérés idején még - MSZMP, illetve
a társadalm i szervezetek kezelnek. A nyilvántartások adatai szerint
ez az infrastruktúra 1384 olyan épületet tartalmaz, amelyet a párt
és a társadalmi szervek kizárólagosan kezelnek, és további 1500
olyan épületet, amelyeknél a kezelői jog más szervekkel megosztott.
Az elmúlt 31 év alatt, tehát 1957-től az MSZMP működésének
költségeit 21 százalékban fedezte állami támogatás, 75 százalékban
pedig a párttagok tagdíja. Ez az arány fokozatosan megváltozott, és
1988-ban az állami támogatás a párt összes bevételi forrásainak több
mint 50 százalékát tette ki. A Hazafias Népfront, az Országos
Béketanács, vagy a Magyar-Szovjet Baráti Társaság működését
teljeskörűen az állami költségvetés finanszírozta.
1977 óta a párt minden ingatlana állami tulajdonban van, az
MSZMP csupán kezelői joggal rendelkezett. Tulajdonrendezésre tehát
nincs szükség, csupán az ingatlanok hasznosításáról kell dönteni. A
kormány a párt ingatlanvagyonának hasznosításakor három rendező
elvet követ. E vagyonból kívánja megteremteni a pártok, így a Magyar
Szocialista Párt működéséhez elengedhetetlenül szükséges
feltételeket, összhangban azzal az elfogadott elvvel, hogy a
többpártrendszer sem kerülhet többe, mint az egypártrendszer.
(folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 20:23
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (29. rész)
|
A kormány az ingatlanvagyon másik részét oktatási, egészségügyi
célokra kívánja igénybe venni, bevonva e munka előkészítésébe a
fővárosi, a megyei és a helyi tanácsokat is. Az ingatlanvagyon
harmadik részéből a jogállamiság kiépítéséhez nélkülözhetetlen
intézmények elhelyezésére és a pártok közötti elosztás korrekciójára
is célszerű tartalékot képezni.
A folyó költségvetési támogatások összegéről a párttörvénynek
megfelelően, illetve az éves költségvetés keretében a parlament fog
dönteni. Ez a pártokra és társadalmi szervezetekre egyaránt
vonatkozik.
A kormány a pártingatlanok felosztásának előkészítésére
kormánybiztost állított. A vagyon elosztása két szakaszban
bonyolítható le; az első szakasz előkészítését ez év végéig célszerű
befejezni - mondotta a pénzügyminiszter. Addig sor kerülhet a
párttörvény alapján bejegyzett pártok törvényes szükségleteinek
felmérésére, majd az ingatlanok tételes átadására. Minden visszaélés
elkerülésére az MSZMP kongresszusa felfüggesztette az ingatlanok
üzletszerű hasznosításának jogát. A kormány üdvözli azt a
kezdeményezést, hogy a Magyar Szocialista Párt november 15-ig három
budapesti kerületi pártszékházat berendezéseivel együtt átad a
kormányzatnak. Ezek az épületek a párttörvény alapján regisztrált
pártok legfontosabb elhelyezési igényeit lesznek hivatva
kielégíteni. A kormány 1990. január 31-ig dönt a pártingatlanok
hasznosításáról, és arról március 31-ig beszámol az Országgyűlésnek.
Felkéri az Országgyűlés terv- és költségvetési, valamint jogi,
igazgatási és igazságügyi bizottságát, hogy a kormánybiztos
felosztási javaslatát a kormánydöntés előtt véleményezze.
A vagyonfelosztás második szakaszára - a pártok közötti
vagyonfelosztás korrekciójára - a választások után, az elnyert
mandátumok arányában kerülhet sor. Akkor célszerű dönteni arról is,
hogy a vagyon a pártok tulajdonába, vagy csupán használatába
kerüljön - mondotta végezetül Békesi László. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 20:25
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (30. rész)
|
Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) noha több hiányosságot
-------------
talált a tájékoztatóban, az abban ismertetett konkrét elképzelések
és határidő-sorrendek alapján mégis elfogadta azt.
Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Merkur vezérigazgatója
--------------
megfontolásra ajánlotta a Magyar Kórházszövetségnek még a
pártvagyonnal kapcsolatos vita kiéleződése előtt elfogadott
javaslatát. A szociális és egészségügyi miniszterhez is eljuttatott
program lényege a szociális otthoni hálózat bővítése. A Kórház-
szövetség véleménye szerint a ma meglévő 22 ezer szociális otthoni
hely mellett további 12-15 ezerre lenne szükség, s az információk
szerint ezek kialakíthatóak lennének a funkciót vesztett
középületekben. A képviselő ezért indítványozta e javaslat
megvizsgálását, és kérte, hogy ebbe a munkába vonják be az
Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságát.
Nagy Sándor (országos lista), a SZOT főtitkára
-----------
fenntartását fejezte ki a tájékoztatóban szerinte meglévő
módszertani probléma miatt. Nevezetesen arra gondolt, hogy a
beszámoló összemosta a pártok, a politikai szerveződések és a
társadalmi szervezetek vagyoni, pénzügyi kérdéseit. A szakszervezet
vagyonával kapcsolatos tisztánlátást az nehezíti - mondotta -, hogy
a hatvanas években jelentős értékű szakszervezeti vagyont
államosítottak. Ez idegen a jogállamok gyakorlatától. A
szakszervezetek a vagyonukkal egyébként sem a kormánynak vagy a
Parlamentnek, hanem tagságuknak kötelesek elszámolni - mutatott rá
Nagy Sándor. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 20:27
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (31. rész)
|
Hámori Csaba (országos lista), az MSZP Elnöksége nevében kért
------------
szót. Elöljáróban emlékeztetett arra: 1978-ban az MSZMP állami
tulajdonba adta át ingatlanjait, s ettől kezdve csak kezelői jogot
gyakorolt ezek felett. Jelentős mennyiségű ingatlanról, 1166
épületről van szó. Föltehető a kérdés - mondotta -, hogy miért volt
szükség ennyire. Indoklásként kifejtette: ezeket az épületeket egy
870 ezer tagot számláló tömegpárt használta, s ez a párt -
állampártként - állami funkciókat is betöltött.
Hangsúlyozta: az MSZP most rendezi sorait, most építi föl magát.
Kívánatosnak tartotta, hogy ezt a leépítő és újjáépítő folyamatot ne
terheljék a vagyonkezelés rendezéséhez kapcsolódó feszültségek.
Ezért egyetértett a kormány azon álláspontjával, amely e kérdést
körültekintően és lépcsőzetesen kívánja rendezni.
Tájékoztatta az Országgyűlést arról is, hogy az idén tavasztól
napjainkig az MSZMP, illetve az MSZP mintegy harminc épület kezelési
jogát már átadta a helyi önkormányzatoknak, s ezt függetlenül a
mostani döntésektől folytatni kívánják. Az MSZP kezelésében lévő
ingatlanok pontos és hiteles felmérését követően december 31-éig
tisztázni kívánják, hogy melyek azok az ingatlanok, amelyek a párt
működéséhez nélkülözhetetlenek. Az ezen a körön kívül eső ingatlanok
kezelési jogát átadják a Minisztertanácsnak és az önkormányzatoknak.
Kötelezettséget vállalnak arra, hogy a tulajdon-, illetve a kezelési
jog végleges rendezéséig a továbbiakban egyetlen, a Magyar
Szocialista Párt kezelésében lévő ingatlant sem adnak bérbe, s más
módon sem hasznosítanak.
Végezetül Hámori Csaba bejelentette: az MSZP parlamenti
csoportjához eddig 132-en csatlakoztak.
Határozathozatal következett: az Országgyűlés a
pénzügyminiszternek az állami tulajdonban, de az MSZMP és más
társadalmi szervek kezelésében lévő vagyonról szóló tájékoztatóját
253 egyetértő, 8 nemleges szavazattal és 8 tartózkodással elfogadta.
(folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 20:30
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (32. rész)
|
A pénzügyminiszteri tájékoztató elfogadását követően személyi
kérdésekben döntöttek a képviselők.
Elsőként - az országgyűlési képviselők választásáról szóló
törvénynek megfelelően, a belügyminiszter javaslatát elfogadva -
megválasztották az öttagú Országos Választási Bizottságot, amelynek
titkára dr. Kara Pál lett.
Döntöttek arról, hogy az országgyűlés elnöki teendőivel -
mindaddig, amíg a Ház jelenlegi elnöke a köztársasági elnöki
funkcióból adódó feladatokat látja el - Fodor István alelnököt
bízzák meg. (Az elfogadott módosított alkotmány rendelkezése szerint
ugyanis a köztársasági elnök hivatalba lépéséig jogkörét -
korlátozott feltételekkel - az országgyűlés elnöke gyakorolja,
ideiglenes államfőként. Erre az időre az országgyűlésnek kell
kijelölnie azt az alelnököt, aki az országgyűlés elnökét
helyettesíti.) Fodor István személyére Szűrös Mátyás tett
javaslatot, s bár az indítványát fogadó tapsból ismét úgy ítélte
meg, hogy azzal a képviselők egyetértenek, ezúttal megszavaztatta
javaslatát, amellyel 278 képviselő értett egyet.
Ugyancsak a módosított alkotmány értelmében - a törvény
kihirdetése, azaz hatályba lépése napján - megszűnik az Elnöki
Tanács. Ahogyan Szűrös Mátyás az Elnöki Tanács tevékenységét méltató
beszédében fogalmazott: az alkotmány sok szempontból lezárja az
elmúlt 40 év történetét, s ezzel e korszak alkotmányos életének
egyik legfontosabb közjogi pillére is befejezi működését. Mint
mondotta, ez a testület a magyar alkotmánytörténet sajátos
szervezete volt. Kollektív testületként ellátta azokat a teendőket,
amelyek általában az államfő feladatai közé tartoznak. Hatáskörének
legjelentősebb és talán legvitatottabb eleme az Országgyűlést
helyettesítő jogköre volt, de e jogkör gyakorlását is a mindenkori
politikai viszonyok határozták meg. Hangsúlyozta, hogy az Elnöki
Tanács az állami élet utolsó szakaszában, komoly politikai
bölcsességről és önmérsékletről téve tanúságot, segítette a
parlamenti demokrácia kibontakozását.
Végezetül az országgyűlés elnöke szavakban, a Parlament pedig
tapssal köszönte meg az Elnöki Tanács tagjainak és elnökének, Straub
F. Brunónak, a kiemelkedő tudósnak és kiváló személyiségnek a
tevékenységét. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 20:31
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (33. rész)
|
Ezt követően Szűrös Mátyás befejezettnek nyilvánította az
ülésszakot, mondván: az elmúlt napokban becsületes és nem könnyű,
sokak szerint történelmi jelentőségű munkát végzett az Országgyűlés.
Bejelentette: a legközelebbi ülésszak október 30-án, hétfőn 10
órakor kezdődik. Kérte a képviselőket, akinek lehetősége van rá,
vegyen részt október 23-án, a déli harangszó idején a köztársaság
kikiáltásának ünnepi ceremóniáján. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 20:32
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (34. rész) - Dióhéj (1.)
|
Az Országgyűlés negyedik munkanapjának eseményei dióhéjban:
Egyórás késéssel - a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság
ülésének elhúzódása miatt - kezdte meg munkáját az Országgyűlés
ülésszakának negyedik munkanapja.
Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat
vitazárója előtt Pozsgay Imre szólalt fel.
A vitát Horváth István belügyminiszter foglalta össze, ezt
követően szót kért
Kállai Ferenc (országos lista) és
Takács Imréné (Csongrád m., 4. vk.).
Határozathozatal következett: a törvényjavaslatról a már
elfogadott módosításokkal együtt részleteiben és egészében szavaztak
a képviselők; a törvényjavaslatot 286 igen, 20 nem szavazattal, 24
tartózkodás mellett elfogadták.
Szót kért Kovács László (Pest m., 20. vk.).
A következő napirendi pont a köztársasági elnök választásáról
szóló törvényjavaslat tárgyalása kezdődött meg. (Horváth István az
előterjesztéshez kapcsolódó expozéját csütörtökön ismertette.)
Az előterjesztéssel egyetértett Kereszti Csaba bizottsági
előadó.
A vitában felszólalt:
Czoma László (Zala m., 5. vk.);
Dr. Séra János (Komárom m., 10. vk);
Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.);
Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.).
Határozathozatal következett: az elfogadott módosításokkal
együtt a törvénytervezetet 312 igen szavazattal a képviselők
elfogadták.
A Munkásőrség megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot Borics
Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár ismertette.
A vitában szót kapott Balogh András (Borsod-Abaúj-Zemplén m.,
22. vk.), a felvetésre Borics Gyula válaszolt.
Határozathozatal következett: a képviselők a törvényjavaslatot
274 igen, 6 ellen-, 31 tartózkodó szavazat mellett elfogadták.
Az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról
szóló törvényjavaslatot Borics Gyula terjesztette elő. A vitában
felszólaltak:
Zsidei Istvánné (Heves m., 5. vk.);
Dr. Solymosi József (Tolna m., 4. vk.);
Árvai Lászlóné (Heves m., 1. vk.);
(folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 20:52
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (35. rész) - Dióhéj (2.)
|
Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.);
Batha Miklós (Budapest, 23. vk.);
Márton János (országos lista);
Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.);
Börcsök Dezső (Budapest, 38. vk.) és
Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.).
A vitát Borics Gyula összegezte.
Határozathozatal következett. A törvényjavaslatot 278 támogató
szavazattal a Parlament elfogadta.
A törvénysértő elítélések, internálások, kitelepítések
áldozatainak kártalanításáról szóló határozat-tervezetet 287 igen
szavazat mellett elfogadták.
A rendőrhatósági őrizetben fogva tartott (internált), valamint a
kitelepített személyek sérelmeinek orvoslásáról szóló országgyűlési
határozat-tervezetet 289 igen szavazattal fogadták el.
MDF-küldöttség érkezett a parlamentbe, a törvényhozást a
delegáció nevében Debreczeni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.)
üdvözölte.
Az október 23-ával kapcsolatos napirenddel összefüggésben Szűrös
Mátyás kért szót.
Felszólalt: Németh Miklós miniszterelnök; előterjesztette a
kormány javaslatait. Az Országgyűlés elfogadta, hogy október 23-án
az Országgyűlés elnöke mint ideiglenes államfő kikiáltsa a Magyar
Köztársaságot.
Az október 23-áról szóló határozat-tervezethez hozzászólt:
Hellner Károly (Budapest, 32. vk.);
Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.);
Berecz János (Szabolcs-Szatmár m., 6. vk.);
Antal Imre (Pest m., 19. vk.);
dr. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.);
Varga Lajos (Pest m., 26. vk.).
Több hozzászóló nem lévén, a Ház elnökének kérésére Bánffy
György (Budapest, 4. vk.) felolvasta az Országgyűlés
nyilatkozat-tervezetét október 23-áról. A nyilatkozatot a képviselők
közfelkiáltással elfogadták.
Határozathozatal következett: a képviselők elvetették azt az
indítványt, hogy október 23-át határozattal nemzeti ünneppé
nyilvánítsák. A képviselők azt az indítványt sem támogatták, hogy
október 23-a munkaszüneti nap legyen. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 20:54
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (36. rész) - Dióhéj (3.)
|
Ezután az állami tulajdonban lévő, de az MSZMP és más társadalmi
szervek által kezelt vagyonról szóló pénzügyminiszteri tájékoztatót
hallgatták meg a képviselők Békesi László előterjesztésében.
A vitában felszólalt
Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.);
Hellner Károly (Budapest, 32. vk.);
Nagy Sándor (országos lista);
Hámori Csaba (országos lista).
Határozathozatal következett: az Országgyűlés a
pénzügyminiszternek az állami tulajdonban, de az MSZMP és más
társadalmi szervek kezelésében lévő vagyonról szóló tájékoztatóját
elfogadta.
Ezt követően személyi kérdésekben döntöttek a képviselők. A
belügyminiszter javaslatát elfogadva megválasztották az öt tagú
országos választási bizottságot. Döntöttek arról, hogy az
Országgyűlés elnöki teendőivel - mindaddig, amíg a ház jelenlegi
elnöke a köztársasági elnöki funkcióból adódó feladatokat látja el -
Fodor István alelnököt bízzák meg.
Végezetül az Országgyűlés elnöke szavakban, a Parlament pedig
tapssal köszönte meg a módosított alkotmány hatályba lépése napján
megszűnő Elnöki Tanács tagjainak és elnökének, Straub F. Brunónak a
tevékenységét.
Ezt követően Szűrös Mátyás bejelenteette: a legközelebbi
ülésszak október 30-án, hétfőn 10 órakor kezdődik.
Ezzel az Országgyűlés ülésszakának utolsó munkanapja - amelyen
Szűrös Mátyás, Jakab Róbertné, Fodor István és Horváth Lajos
felváltva elnökölt - befejeződött. (MTI)
1989. október 20., péntek 20:56
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|