|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Országgyűlés - Esti lead
|
1989. október 20., péntek - Az Országgyűlés pénteken este zárult ülésszaka elvégezte azt a munkát, amelyet reá rótt elfogadott programja, s méginkább a magyar nemzet várakozása. Elvégezte, még akkor is, ha az ülésszakra tervezett napirend egyes pontjainak megtárgyalása az október végi tanácskozásra maradt. Maradéktalanul eleget tettek viszont a képviselők annak, hogy a jogállamiság szilárd pilléreinek lerakásával tovább építhető jogszabályi kereteket teremtsenek a demokratikus Magyarország fejlődésénehez.
Az utolsó ülésnapra is sok munka maradt: rögtön az egyik legvitatottabb kérdésben, az eljövendő szabad választások törvényi szabályozásában kellett valamiféle kompromisszumra jutni. Ezt a megegyezést igyekezett előrelendíteni felszólalásával Pozsgay Imre államminiszter, szorgalmazva, hogy a T. Ház tagjai a békés átmenet azon erőivel fogjanak össze, amelyek felül tudnak emelkedni a pártszempontokon. A végül megszületett kompromisszum valamit módosított az egyéni, a területi választókerületekben, illetve az országosan összesített szavazatok alapján megszerezhető mandátumok arányán, gyarapítva ezzel az egyéni választókerületek számát, de lényegét tekintve nem érintette a háromoldalú tárgyalások megállapodásába foglalt koncepciót. E döntés után már gyorsabban haladt előre a munka; csupán rövidebb vita előzte meg a köztársasági elnök választásáról szóló törvény elfogadását, majd a Munkásőrség jogutód nélküli feloszlatásáról intézkedő törvény szentesítését. A képviselők csaknem egyöntetűen szükségesnek tartották az 1956 után igaztalanul elítéltek, hátrányt szenvedettek teljes rehabilitálását, arról azonban már megoszlottak a vélemények, hogy október 23-a miként, milyen jelző kíséretében íródjék be a magyar történelem könyvébe. Németh Miklós miniszterelnök javaslata mindazonáltal egyöntetű támogatást kapott: ez a nap ne csak nemzeti emléknap, hanem a módosított alkotmány kihirdetésének, s így a Magyar Köztársaság kikiáltásának dátuma is legyen. Ennek értelmében hétfőn Szűrös Mátyás, aki e naptól fogva az ideiglenes köztársasági elnöki tisztet is ellátja majd, a Parlament előtt rendezendő ünnepségen kiáltja ki a Magyar Köztársaságot. (MTI)
1989. október 20., péntek 20:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|