|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Feltámad-e a Nyilaskeresztes Párt?
|
---------------------------------- München, 1989. október 19. (SZER, Világhíradó) - Szélsőséges politikai nézetek jelentkezése sajnos nemigen függ attól, hogy a józanul gondolkodók realitásérzéke mit tart elképzelhetőnek. A magyarországi nyilaskeresztesek - vagyis fasiszták - zászlóbontását sem aszerint kell megítélnünk, hogy mennyire tartjuk abszurdnak. Ám jelentkezésük formája mégis azt sugallja, valami másról van szó. Hogy miről is, azzal foglalkozik Gadó György jegyzete: - Nagy port vert fel az utóbbi napokban egy röplapocska, amely a gyászos emlékezetű Nyilaskeresztes Párt állítólagos újjáalakulását adta hírül. Ennek kapcsán többen tiltakoztak, és az Országgyűlés is jónak látta, hogy közfelkiáltással elfogadott határozatban bélyegezze meg az országot egyszer már pusztulásba döntő kannibál- eszmék jelentkezését. Önmagában véve igen helyes, hogy a demokrácia minden híve sietve elhatárolja magát fasiszta megnyilatkozásoktól és szervezkedési kísérletektől. Különös csak az, hogy viszonylag kevés szó esett az említett röplap provokációs jellegéről, a parlamentben például ez szóba sem került. Pedig a politikai provokáció jelei annyira szembeszökőek, hogy szinte külön erőfeszítést igényel észre nem venni őket. Miről van szó? A röplap egyszerűen a vad gyűlöködés hangján szól a zsidókról, cigányokról és kommunistákról, másfelelől - szinte még ugyanazzal a lélegzettel - rokonszenvét nyilvánítja a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz iránt. Ez pedig enyhén szólva meglepő, ugyanis épp az SZDSZ-re szokták mondani a hazai tájakon nem éppen ritka antiszemiták, hogy zsidópárt. Ennek ugyan édeskevés a tárgyi alapja, de amennyire a nyilasokat a magam történelmi tapasztalataiból ismerem, pontosan ők azok, akiket a legkevésbé lehetett tárgyilagossággal vádolni. (folyt.)
1989. október 19., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|