|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Osztrák-magyar kormányfői találkozás - 1. folyt.
|
Az osztrák politikai élet úgy tekinti a bős-nagymarosi erőmű megépítésének ügyét, mint a magyar reformfolyamat részét. Ausztriában belátják, hogy a tervek egy korábbi korszakban keletkeztek, melyért ma már senki nem akarja a hátát tartani. A diktatúra káros határozatait nem lehet a demokratikus fázisba átmenteni. Másszóval: az osztrákok nagyon jól tudják, hogy a magyar kormány társadalmi nyomásra függesztette fel az építkezéseket, és hogy ebbe a határozatba belejátszottak gazdasági megfontolások is: merik-e vállalni, hogy egy elhibázott terv kivitelezésére milliárdokat költsenek? Az osztrák állam megértő beállítottságát az a körülmény is táplálja, hogy ebben a kérdésen voltaképp nem a két kormány áll egymással szemben - illetőleg csak közvetve. Az osztrák kormány csak garanciát vállalt a hitelekért, a voltaképpeni érintettek Ausztriában a pénzadó bankok és az építkezési munkálatokban résztvevő vállalatok: gépgyárak, villamossági üzemek - melyek már sokat invesztáltak a nagymarosi turbinák megtervezésébe és elkészítésébe. Ugyanakkor azonban az a körülmény, hogy az osztrák kormányt nem közvetlenül érintik a magyar kormány idevonatkozó döntései, meg is nehezíti a dolgot: nevezetesen Németh Miklós és Vranitzky kancellár tárgyalásait, mert hiszen az osztrák kormányfő nem lehet gavallér az osztrák üzemek szakállára. A vállalatok kártérítést követelnek az eddig eszközölt befektetésekért, melyek értéke a becslések szerint meghaladja a 2,5 milliárd schillinget, mely ma már 15-20 milliárd forintnak felel meg. A Sopron melletti megbeszélések célja a keletkező károk csökkentése - azaz hogy mind gazdasági, mind pedig politikai tekintetben minél kisebb károk keletkezzenek. Osztrák vélemények szerint arról biztos lehet a magyar fél, hogy Bős-Nagymaros kérdése, az építkezések felfüggesztése vagy végleges leállítása, valamint ennek pénzügyi és jogi következményei nem érintik az osztrák-magyar kapcsolatokat - a két ország számos más közös ügyét, és a kialakult jóviszonyt. +++
1989. október 12., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|