|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Az Országgyűlés külügyi bizottságának ülése (1. rész)
|
1989. október 11., szerda - Berecz János elnökletével szerda délelőtt ülést tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága a Parlamentben. A testület tanácskozásán az Ellenzéki Kerekasztal képviseletében részt vett Boros László. Első napirendi pontként a külügyi bizottság Kovács László külügyminisztériumi államtitkár tájékoztatóját hallgatta meg időszerű külpolitikai kérdésekről. Az államtitkár Magyarország és az egyes szocialista országok kapcsolatait elemezve mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő viszonyról szólt. Elmondta, hogy a kontaktusok problémamentesen fejlődnek, a szovjet vezetésnek nincsenek fenntartásai a magyarországi fejleményekkel kapcsolatban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenben azonosulnának a magyar megoldásokkal. Lengyelország és Jugoszlávia vezetőit hasonló gondolkodásmód jellemzi, mint a szovjet és a magyar vezetést. Mindkét ország mélyreható reformok megvalósításán fáradozik. Bulgária felfogása lényegesen különbözik ugyan a magyar megközelítéstől, de a két ország viszonyában ennek ellenére sincsenek felszültségek. Ez azt bizonyítja, hogy az eltérő gondolkodásmód nem vezet szükségszerűen konfliktusokhoz. Az előbbi országcsoporttal ellentétben a kapcsolatok feszültsége érzékelhető Magyarország és Románia viszonyában, illetve a Csehszlovákiához, az NDK-hoz és Észak-Koreához fűződő kontaktusokban. A feszültséget elsősorban az okozza, hogy a magyar törekvések - a demokratikus jogállam, a piacgazdaság megteremtése - jelentősen eltérnek ezen országok politikai irányvonalától. Emellett a kapcsolatrendszer számos pontján érdekütközések növelik a feszültséget. Így például a KNDK éles hangnemben nehezményezte, hogy Magyarország diplomáciai kapcsolatot létesített a Koreai Köztársasággal. A magyar-román viszonyban a román nemzetiségi politika okoz konfliktusokat. Csehszlovákia irányában a feszültségeket növeli az 1968-as események eltérő megítélése, illetve a bős-nagymarosi vízlépcső körül kialakult polémia. Az NDK, mint ismeretes, az NSZK-ba áttelepülni szándékozók ügyének rendezése miatt neheztel a magyar kormányra. Ez utóbbi problémával kapcsolatban Kovács László arról tájékoztatta a külügyi bizottságot, hogy további tárgyalások folynak az NDK vezetésével e kérdés megnyugtató rendezésére. Az NDK vezetésének megközelítése azonban egyelőre nem változott. Továbbra is úgy vélik, hogy az áttelepülési hullámot az NSZK aknamunkája okozta, ami egyébként az egész szocialista rendszer ellen irányul. (folyt.köv.)
1989. október 11., szerda 12:54
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|