|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Magyar Szocialista Párt - NSZK visszhang (1.rész)
|
Flesch István, az MTI tudósítója jelenti:
Bonn, 1989. október 9. hétfő (MTI-tud) - Az NSZK több mértékadó újságja hétfőn a magyar reformpolitikusok, Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Németh Miklós és Horn Gyula arcképeivel jelent meg: ezzel kívánták érzékeltetni a Magyar Szocialista Párt megalakulásának, illetőleg eljövendő irányvonalának jellegét.
A Süddeutsche Zeitung című müncheni liberális napilap megállapítja: noha a kelet-európai reformmozgalom a kommunista pártokban tevékenykedő erőitől már eddig is sok áldozatot kívánt, és a kommunista pártok Lengyelországon, Magyarországon és a Szovjetunióban szükségszerűen már sok terhertételen túladtak, a reformok oltárán kétségtelenül a magyar kommunisták hozták meg a legnagyobb áldozatot. Mert ez az áldozat maga a párt volt. Igaz, az önérdek is ezt diktálta, mert különben aligha lett volna bármi esélyük a közeledő parlamenti választásokon. A reformpolitikusok tehát ebben látták az egyetlen lehetőséget, hogy a jövőben még szerepet játszhassanak - így a legnagyobb példányszámú országos politikai napilap. Másfelől azonban a lap azt sem hagyja szó nélkül, hogy Berecz János, aki köré a Süddeutsche Zeiung tudósítójának szemében a reformellenfelek sorakoztak fel, és aki a tanácskozáson a lap megítélése szerint a legfergetegesebb támadásokat intézte a reformok ellen, szintén az új pártra szavazott. Ebből - írja - arra lehet következtetni, hogy a reformok ellenzői változatlanul megkísérlik majd a pártban maradásukat és a reformok hátráltatását. A tekintélyes Stuttgarter Nachrichten című baden-württembergi tartományi újság szintén nagyra értékeli a magyar reformpolitikusok elszántságát. Annak ellenére, hogy a jövőben talán csak szerény szerepet tölthetnek majd be a politikai élet színpadának peremén, vállalták az áldozatot, s ezért még inkább elismerésre méltó a tegnapi kommunistáknak és mai szocialistáknak az a belátása és bátorsága, amellyel saját sorsukat alárendelték a nemzet sorsának. (folyt.)
1989. október 9., hétfő 11:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|