|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Pártkongresszus - Vadász János
|
------------------------------ München, 1989. október 8. (SZER, Világhíradó) - A kongresszus még folyik. Jómagam is szeretnék ehhez a furcsa hétvégi párt-metamorfózishoz néhány gondolatot fűzni. Ilyen egyszerű lenne az egész? Csak egy bűvészmutatvány kell hozzá. Figyelem Van kommunista párt - nincs kommunista párt. Nincs többé leninista állampárt, mert a történelemben első ízeben felszámolta önmagát. Figyelem A jelszó "Világ proletárjai egyesüljetek " már nincs is ott a Népszabadság fejlécén. Viszont már ott van: szocialista napilap. Meghalt az MSZMP - éljen az MSZP, azaz a Magyar Szocialista Párt, amelyre mostmár ugyebár nyugodtan lehet szavazni a választásokon, hiszen a nyugat-európai demokratikus baloldal széles skáláját átfogja, válogatott eszméit-hagyományait képviseli. Valóban, ilyen egyszerű? A diktatúrában megőszült hatalmi párt veszi a kalapját - és marad? Tüntetően távozik és ünnepélyesen belép - mintha egy forgószínpad két szakasza között közlekedne? Az emberben felötlik a kérdés: miért nem jutott eszükbe jóval korábban ez a bűvészmutatvány, ha ilyen egyszerű? Persze, tudjuk: nem ilyen egyszerű. A mutatvány a kongresszuson úgy jöhetett létre, hogy a delegátusok döntő többségét kitevő - korántsem reformista - centrum belátta: az adott helyzetban az kínálja a hatalom megőrzésének, átmentésének viszonylag legjobb esélyét, ha közreműködik a reformkörök által kezdeményezett mutatvány sikerében. Mert így - ha lesz is szakadás - legalább nem a hatalmi párt kellős közepén következik be. Mert így hivatkozni lehet arra, hogy az új párt jogutódja az MSZMP-nek, tehát örökölheti tőle a hatalom kelléktárát, de politikailag meg is lehet tagadni a terhes örökséget, és nyomban igényt tartani egy másik, sokat ígérő örökségre, amelyhez ennek a hatalmi pártnak soha nem volt semmi köze: a nyugat-európai demokratikus baloldal értékeire, hagyományaira, vívmányaira, hogy aztán a hatalmi párt ennek a sebtében kisajátított örökségnek a birtokában léphessen az ország választói elé. (folyt.)
1989. október 8., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|