|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Pártkongresszus - Schöpflin - 4. folyt.
|
A közvéleménykutatások eddig azt mutatják, hogy a kommunista párt, vagy legyen az bármi, a szavazóknak körülbelül egynegyedére számíthat. Na most, hogyha beáll ez a szakadás, akkor lehetséges, hogy jóval kevesebbre számíthatnak, de a pártreformerek sem számíthatnak olyan nagyon sokra, mert időközben a politikai eltolódás már oda vezet, hogy a többi pártok, elsősorban a Fórum, az MDF egyre nagyobb erőkre számíthat. - De van szerintem még egy lehetőség, illetve egy következménye annak, hogy ha az egység-szempont kerekedik felül, hogy a reformerek a párton belül azok csalódottak lesznek ezzel a kimenetellel, elégedetlenek, és tulajdonképpen folytatják ott, ahol a kongresszus előtt művelték a dolgot, de most már egy választási célegyenesben folytatják ezt. - De hogyha ilyen körülmények között folytatják, akkor tulajdonképpen megbénítják a pártot, mert azért a különbség a két szárny között eléggé alakos, és akkor egymás után következnek valószínűleg a politikai esetek, ahol a párt nem tud döntést hozni, vagy csak nagyon nehezen, egy ilyen lagymatag, rossz kompromisszumos döntést tud hozni, és akkor egyre inkább elodázzák dolgot, aminek aztán az lesz a következménye - szerintem ez már nagyrészben bekövetkezett -, hogy a kormány sokkal függetlenebb a párttól. Ez már nem egy klasszikus kommunista rendszer - nem győzőm ezt hangoztatni. - Érdekes amit mondasz, mert, hogy Németh Miklós ezt hangsúlyozza, mint a vezetőség tagja, illetve a négytagú legfelsőbb vezetőség tagja. Azt értem, hogy neki megvan a nyomós oka, hogy ezt mondja, de megmondom őszintén, nehezen látom be, hogy hol, miben mutatkozhat meg a kormány függetlensége a párttól, amikor végeredményben mégis a pártvezetőség egyik prominens tagja vezeti a kormányt és a miniszterek is mind, kivétel nélkül - azt hiszem - párttagok. Hol mutatkozik meg az önállóság? (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|