 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
Gondolatok a ártkongresszus előtt
|
----------------------------------
München, 1989. október 5. (SZER, Magyar híradó) - Ki lesz az
MSZMP kongresszusának csődtömeggondnoka? A választ ugyan Vadász
János sem tudja, de a kongresszus tétjéről vannak gondolatai:
A küszöbönálló MSZMP-kongresszus engem olyan csődbe jutott
vállalatra emlékeztet, amely hitelezőjének tömeges fellépése előtt
utolsó kísérletet tesz, hogy szanálja, vagy ha ez nem lehetséges,
felszámolja önmagát, és hitelt érdemlő jogutódot hozzon létre.
Figyelembe véve a hazai csődtörvény eddigi csődjét, a szanálási és
felszámolási kísérletek szánalmas tapasztalatait, melyek tanúsítják,
hogy a magyarországi hatalom a tönkrement gazdasági vállalkozásai
sorsát sem képes tisztességesen rendezni, nehéz feltételezni, hogy a
csődbe ment központi hatalmi vállalkozása az MSZMP esetében
sikeresebb lesz.
Nyomban szükséges világosan kimondani: a tét természetesen nem
az, hogy az MSZMP reformereinek sikerül-e diadalmaskodniuk az
ultrakonzervatív sztálinisták felett. Ez a diadal olyannyira
biztosított, hogy még kivívni sem szükséges. A Münnich Ferenc vagy a
Kádár János Társaság, valamint más hasonló csoportok fellépése
csupán arra jó, hogy velük összemérve egy Grósz Károly, egy Berecz
János és az apparátus többsége is fontolva haladónak, megújúlásra
kész, de túlzásoktól őrizkedő centristának tüntethető fel, a
szélsőségek között.
Sőt ezek a csoportocskák arra is alkalmasak, hogy a velük való
leszámolással bizonyítani lehet a párt megújúlását, a múlttal való
szakítását akkor is, ha a kongresszuson egyáltalán nem ez következik
be. Mert az igazi tét az, hogy fennmarad-e a hatalmi párt ezen a
kongresszuson, vagy pedig megszűnik.
Ha fennmarad egységes apparátusával a kormányra, a
közigazgatásra, erőszakszervekre, vállalatokra kiterjedő
szövevényével együtt, ennek kétes előnyeit élvezve, de összes
hátrányát hordozva kell majd befordulnia a választási célegyenesbe.
Ha megszűnik, legalább két új párt lép a politikai porondra és a
választási küzdelembe, lemondván a hatalmi párt manipulációs
lehetőségeiről, de meg is szabadulván annak a tehernek jelentős
részétől, amelyet a választásokon a hatalom pártjának viselnie kell.
(folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|