|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- MSZMP kongresszus előtt - 1. folyt.
|
Ez az áramlat, amelynek élén Berecz János áll, elfogadja ugyan bizonyos reformok szükségességét, de a szilárdság, a rend és a fegyelem kategóriáit hangsúlyozza nagyobb nyomatékkal. Hívei a pártbürokrácia közép- és felső köreiből kerülnek ki, az olyan emberek közül, akikben zavart keltettek az utóbbi egy év gyors változásai, és akik fájlalják azt, hogy a tájékoztatási szervek elvetik. S ami ennél is fájóbb: az emberek többsége is elveti mindazt, amin a párt 40 évig munkálkodott. Ezek az emberek aggódnak állásaikért is, és ha azt el is fogadják, hogy a kommunista párt többé nem tarthat igényt politikai monopóliumra, a marxizmus-leninizmus elveit nem hajlandók elvetni. A reformszárny ezzel szemben meg van győződve arról, hogy a jelenlegi rendszert terheli a felelősség Magyarország súlyos politikai és gazdasági helyzetéért, és ebből a meggyőződésből kiindulva hajlandó teret adni a valódi demokráciának. A Pozsgay Imre vezette reformáramlat szeretne bekapcsolódni az európai demokrácia rendszerébe, megtartva a szocialista irányvételt. A küszöbönálló kongresszuson azonban nehézségekbe ütközhet, hiszen kisebbségben van, és nagyon nehéz lesz meggyőznie a kételkedőket, az opportunistákat, illetve mindazokat, akik ingadoznak a nómenklatúra merevsége és a reformerek között. Megtörténhet viszont, hogy a reformerek a szakítás helyett inkább kompromisszumra törekszenek majd, nem utolsósorban abból a megfontolásból kiindulva, hogy ha kisebbségben maradnak, elvesztik a párt intézményeiből származó előnyöket. Az ország egészét tekintve egyébként a kommunista pártot aligha lehet népszerűnek mondani. A legtöbb becslés szerint a lakosságnak mindössze 25-30 százaléka támogatja a pártot és ezeknek is nagy része Pozsgay Imre híve. Ha tehát a párt ketté szakadna, és kiválna belőle a Pozsgay vezette kisebbség, amely demokratikus szocializmusra törekszik, akkor a többség még a jelenleginél is gyérebb támogatásra számíthatna. (folyt.)
1989. október 4., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|