|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Az MTI és a Magyar Hírlap kérdései Németh Miklós miniszterelnökhöz (5. rész)
|
- Amikor 1988. november 24-ikén átvettem a miniszterelnöki hivatalt, a parlament erőteljes forrongásban, átalakulásban volt. A képviselők egyre inkább leváltak a korábbi hatalmi centrumról, és egyre erőteljesebben a választók felé fordultak. Az Országgyűlés felismerte Alkotmányban biztosított szerepét, és jogosítványaival egyre határozottabban kívánt élni. Ennek következtében erőteljesen nőtt a kormányra nehezedő parlamenti nyomás, amely megnyilvánult a kormány egyre erőteljesebb ellenőrzésének igényében. Az új kormánynak ilyen körülmények között kellett kialakítani saját arculatát, és jelentős adósságokat és terheket örökölve kellett politikai tőkéjét szervezni. Ennek érdekében a kormány gyökeresen változtatott a korábbi parlamenti stratégián: formájában és tartalmában a felelős parlamenti kormányzás gyakorlatát alakította ki. Ezt csak úgy tehette meg, hogy fokozatosan elszakadt az MSZMP operatív centrumától, és mint új, független döntéshozó központ működött. A kormány kapcsolatrendszerének elsődleges és nyilvános formájává tehát a korábbi informális pártkapcsolatok helyett a parlament vált, de ez a változás mindvégig konfliktusokkal volt terhes. A kormány és a parlament viszonyának fejlődésében két jól elkülöníthető szakasz figyelhető meg. Az első időszakban, amely tavaly novembertől ez év májusáig tartott, ez a kapcsolat alakulóban volt, határozott karakterrel még nem rendelkezett. A második, májustól napjainkig terjedő időszakban egyre határozottabban formálódnak ki a kormányzati elgondolások, és ugyanakkor egyre erőteljesebb a parlamenti kontroll. Jól jellemzi ezt a folyamatot az interpellációk számának rohamos növekedése. Azt, hogy nálunk tényleges, parlamentnek felelős kormányzás van, bizonyítják a következő tények: a parlamenti ügyrend módosítása nyomán a miniszterelnök kiemelkedő szerepet kapott saját kormányának összeállításában, és ez a májusi kormányátalakulás során gyakorlatban is érvényesült; a kormány aktív részesévé vált a parlamenti vitáknak, magam is kifejtettem a kormány álláspontját szinte valamennyi fontos témában, politikai nyilatkozatokkal, állásfoglalásokkal tájékoztattam a képviselőket az ország helyzetéről. Egészében a kormány változtatva deffenzív magatartásán, offenzív stratégiára tért át; a parlament előtti felelősség fontos jogi intézménnyel, a bizalmatlansági indítvánnyal bővült. (folyt.köv.)
1989. október 4., szerda 17:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|