|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Az MSZMP kongresszusa előtt
|
--------------------------- London, 1989. október 4. (BBC, Panoráma) - Magyarországon, ahonnan jelentések szerint változatlanul zajlik a keletnémetek ütemes távozása Ausztriába, kongresszusra készülődik az MSZMP. Hogyan látja a párt helyzetét és esélyeit egy Londonban élő politológus, Kelet-Európa-szakértő? Schöpflin György írását olvassuk fel: A Magyar Szocialista Munkáspárt pénteken kezdődő kongresszusát sokan sorsdöntőnek tartják. Több hónapja olyan mélyreható belső harcok folynak a párt jövője körül, hogy most számos vélemény szerint elérkezett az igazság pillanata és dönteni kell. Az is megtörténhet azonban, hogy ezek az elvárások nem teljesülnek, és a kongresszus egyfajta kompromisszummal zárul. Mindenesetre lényegbe vágó kérdésekről kell dönteni. Az uralkodó kommunista párt beismerte, hogy többé nincs sem elegendő ereje, sem tekintélye ahhoz, hogy az eddigi monopolista módon vezesse az országot. Elfogadja tehát azt, hogy más politikai pártok is kormányszerephez jussanak, vagyis más szóval azt, hogy Magyarország többpártrendszerű demokráciává váljék. Felmerül persze a kérdés, hogy miként illeszkedik be a kommunista párt ebbe az új rendszerbe. Más szóval mit jelent a kommunizmus a többpártrendszerű demokrácia körülményei között, és az egyeduralomhoz szokott párt vajon képes lesz-e a hatalom megosztására. Alapjában véve három fajta választ adnak ezekre a kérdésekre. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint tulajdonképpen semmi baj sem volt a régi rendszerrel, és apróbb módosítások is elegendők lettek volna. Ez a vélemény, amelyet a Münnich Ferenc Társaság képvisel, a küldöttek mintegy 10 százalékának támogatására számíthat. A fennmaradó 90 százalék viszont nagyjából 5:4 arányban megoszlik, mégpedig a konzervatívok javára. (folyt.)
1989. október 4., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|