|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Az új Magyarország 4.
|
Az aláíró centrum pártiak ugyanis azt gondolják, hogy a békés átmenet politikai védelme, a visszarendeződés megakadályozása érdekében az egyik valóságos garancia lehet, hogy nem csak a parlamenti választások után, hanem addig is, minél előbb szükség van egy államfőre, mégpedig közvetlen választással, ha már olyan sokan vitatják a jelenlegi országgyűlés legitimitását. A történészek még sokáig vitatják majd, hogy a megfigyelői státusban lévő FSZDL mellett érdemes volt-e a FIDESZ-nek és az SZDSZ-nek nem aláírni a legelső, legjelentősebb, a rendszerváltást politikailag megalapozó megállapodást. Egy azonban bizonyos, hogy az egész nemzet érdekei alapján és ezen belül a többséget jelentő ötökkel szemben semmiképpen sem volt politikailag korrekt és az átmenet szempontjából helyes, hogy a nem aláírást tudatosan arra használták ki, hogy az aláíró ellenzéki pártok politikai presztizsét csökkentsék és egyúttal saját pártjaiknak politikai előnyöket szerezzenek. Végképp elítélendő az, hogy például az MDF-fel szemben olykor igaztalan politikai vádak is elhangzottak, például az, hogy titkos paktumot kötöttek volna az MSZMP-vel. Ez a magatartás minden szempontból ellentétes az Ellenzéki Kerekasztal törekvéseivel. Legfeljebb abban reménykedhetünk, hogy az ilyenfajta előnyszerzést a parlamenti választásokon szavazó polgárok nem honorálják majd. Még jobb lenne persze az, hogy ez csak egy átmeneti konfliktus volna, s a további tárgyalások végeztével elkészülő teljes megállapodást már mindenki aláírná. Mert abban is bizakodnunk érdemes, hogy az MSZMP belső harcaiból, vitáiból azok a reformerők kerülnek ki győztesen, akik a nyitvamaradt kérdésekben is hajlandók lesznek a megegyezésre. Addig is, amíg eljutunk idáig, az a legfontosabb, hogy lehetőleg minél többen, de legalább a politizáló állampolgárok értsék a történelmi tétet, a döntés felelősségét és ne csak azért támogassák a megállapodás megkötését, mert az aláíró pártok, mozgalmak közül valamelyiknek tagjai, hanem elsősorban azért, hogy ez a békés, csendes forradalom sikerüljön és a magyarság Közép-Európában levegőhöz jusson és az új feltételek között sikeresen megkísérelhesse a gazdasági-társadalmi modernizációt, a nemzet újraépítését. (MTI-Press) ág/pé Varga Csaba
1989. október 3., kedd 12:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|