|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Refórmkommunisták
|
----------------- München, 1989. október 2. (SZER, Magyar híradó) - Reform és egyéb kommunisták a célegyenesben. Hallgassák meg Kasza László budapesti kommentárját. - A hét végén az volt az ember érzése, hogy az MSZMP csak reformistákból áll. Ők voltak úton szerte az országban, és külföldön. A konzervatív szárny vezetői közül csupán Grósz Károlyról szerzett tudomást a közvélemény, aki mintha csak jelképes lenne, egy temetésen vett részt a Belügyminisztérium MSZMP bizottságának felszámolását kimondó értekezleten. Ezzel szemben Pozsgay Imre Sopronban járt, Németh Miklós, Vastagh Pál, Barabás János, Hámori Csaba Győrött, Szűrös Mátyás Püspökladányban, Budapesten értekeztek a reformkörök és az egésznek nemzetközi színt adott a New Yorkból éppen hazatérő Horn Gyula, Németh Miklós interjúja Welt am Sonntagban, és Kremsbe ellátogató Pozsgay Imre. Ők valamennyien nyilatkoztak, közlemények születettek, beszédek hangzottak el, a szót, hogy kommunista senki sem mondta ki, sehol sem volt vörös zászló, annál több a nemzeti színű és számtalan, megismétlése a többpártrendszer utáni vágynak, a rendszerváltozás követelésének. Az ország pedig mérsékelt érdeklődéssel figyeli ezt a reformista felvonulást, nem tudja, higgyen-e, és mint higgyen. Mert ugye azt senki sem hiszi, hogy az MSZMP sztálinistái, kádáristái feladták volna, bizonyára nem. A pénteken kezdődő pártkongresszuson derül ki, hogy milyen erőt képviselnek. Mert itt nem a Kádár János Társaság, vagy a Münnich Ferenc Társaság szomorú alakjairól van szó, ők valóban kevesen vannak, társadalmi befolyásuk a nullával egyenlő. Félni nem tőlük kell, lehet, hanem az apparátus még mindig hivatalban lévő tagjaitól, akik 40 éve játszi könnyedséggel mondják ki a reform szót, mert tudják, hogy ez az ő szótárukban azt jelenti, hogy semmi sem változik, hatalmuk marad. (folyt.)
1989. október 2., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|