|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- A magyar kiváltságok - 1. folyt.
|
A tanulmány 600 ezer főre becsüli azoknak a számát Lengyelországban, akik a hatalom és az ebből adódó előjogok gyakorlati birtokosai. A nomenklatúra tényleges erejének bizonyítékát látják a szerzők abban, hogy bár Lengyelországnak Szolidaritás vezetésű kormánya van, de változatlanul köztársasági elnök az az ember, aki éppen a Szolidaritás felszámolásának szándékával 1981-ben bevezette a szükségállapotot. Politikai megfontolásokra való hivatkozással továbbra is kommunista politikus áll a kulcsfontosságú nemzetvédelmi és belügyi tárca élén. A helyi funkcionáriusok, vállalatvezetők, diplomaták, rendőrök, ideológusok, stb. elsöprő többsége a posztján maradt, úgy, hogy jogosan merül fel a kérdés: valójában ki uralkodik ki felett? A tanulmány valamivel derülátóbban értékeli a magyarországi helyzetet. A tömegtájékoztatási szervek feletti pártmonopólium megtört, néha úgy tűnik, hogy a Munkásőrség napjai meg vannak számlálva és az új alkotmány feltehetően rögzíteni fogja a kormány és a hadsereg szerepének határait. A jelentés hangsúlyozza, mind a magyar, mind a lengyel reformmozgalmak tagjai azon a véleményen vannak, hogy a politikai változásoknak nem szabad provokálniuk a Szovjetuniót, és nem szabad hogy erőszakba torkolljanak. Az angol szakértő szerint kívánatos, hogy a változás folyamata fokozatos legyen, mert az egypártrendszer négy évtizedes uralma alatt az ellenzék nem gyűjthetett tapasztalatokat az államigazgatási és végrehajtói hatalom terén. Ez ugyanakkor meglassítja a nomenklatúra felszámolását, és tekintetbe kell venni azt is, hogy az uralkodó osztály tagjai megkezdték hatalmuk átmentését. A vezető káderek elsősorban olyan minisztériumokba igyekeznek, amelyek a geopolitikai realitásokra való hivatkozás már említett ürügyén előreláthatólag a jövőben is kommunista kézben maradnak. (folyt.)
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|