|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Espresso - Magyarország
|
Magyar Péter, az MTI tudósítója jelenti:
Róma, 1989. szeptember 25. hétfő (MTI-tud) - A küszöbönálló pártkongresszus és a magyar belpolitika alakulásának esélyeit latolgatja az olasz Espresso hétfőn utcára került számában. ,,A magyarok még ebben az évben valószínűleg urnákhoz járulhatnak, hogy megválasszák a köztársasági elnököt. Egyetlen jelölt e posztra Pozsgay Imre, aki főszereplője volt eddig a pluralizmus felé haladó mozgásnak, és régóta hangoztatja: a sztálini rendszer nem reformálható, le kell rombolni struktúráit,, - írja.
A tekintélyes olasz hetilap szerint Pozsgay pártok fölött álló szerepet tölthet majd be, egyfajta ,,magyar de Gaulle-ként,,. Leghevesebben talán saját pártja soraiból támadják őt. ,,A magyar kommunista párt mélyen megosztott jelenleg. Nem tudni, hogyan végződik a kongresszus, miközben nagyjából mindenki tisztában van vele, hogy az ország számára katasztrofális lenne a pártszakadás,, - mutat rá. A lap ellentétet lát Pozsgay ,,likvidáló,, és Nyers ,,átalakító,, stratégiája között a kongresszuson, ahol Nyers számíthat inkább Grósz és Németh támogatására. ,,Mindeközben Budapest, amely keleti mércével még jólétben él, egyre jobban belesüpped a gazdasági válságba. A jövőről folyó viták helyett a lakosságot inkább az árak felfelé kúszása nyugtalanítja. Az infláció 20 százalékot ért el, az adósság 20 milliárd dollárt, és minden harmadik magyar állampolgár a szegénység küszöbén él. A jövendő kormánynak, teljesen függetlenül attól, hogy az kommunista lesz-e, populista (MDF) vagy szociáldemokrata, mindenképpen szigorú áldozatokat és nadrágszíjmeghúzást kell rákényszerítenie a lakosságra,, - vonja le a végkövetkeztetést. Ugyanebbben a számban Kis János, az SZDSZ képviseletében nyilatkozva, azt fejtegeti, hogy a kommunistákat teljesen ki kellene zárni a jövendő kormányból, ugyanakkor elismeri, hogy ez hatalmi ürrel és káosszal is járhat. Kifejti az SZDSZ álláspontját a köztársasági elnökválasztás kérdésében, de nem ad meggyőző választ arra, miért ellenzi az SZDSZ, hogy a jövendő államfőt demokratikus népszavazással válasszák meg. A veszély szerinte: létrejön a parlamenti demokratikus köztársaság és alkotmány, de a ,,kommunisták kezében marad minden parlamenten kívüli hatalmi eszköz,,. +++
1989. szeptember 25., hétfő 19:42
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|