|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Budapesti pártértekezlet (1. rész)
|
1989. szeptember 24., vasárnap - A késő éjszakába nyúló, kétfordulós választás eredményének ismertetésével folytatódott vasárnap reggel a budapesti pártértekezlet. Az MSZMP kongresszusára szóló mandátumot huszan kapták meg, közöttük van - a szavazatok sorrendjében - Nyers Rezső, Békesi László, Berend T. Iván, Vitányi Iván, Iványi Pál, ifj. Marosán György, Jassó Mihály és Tabajdi Csaba.
Az elfogadott ügyrendnek megfelelően a fővárosi pártmozgalmat képviselő több mint négyszáz küldött a kongresszusi napirendek fő kérdéseinek már szombaton megkezdett vitáját folytatta, ezúttal már témakörönként. Az alapszabály-tervezetet számos konkrétummal egészítették ki. Ezt eljuttatják a kongresszushoz, annak a szimpátiaszavazásnak az eredményével együtt, amelyet az MSZMP nevéről tartottak. Eszerint többségi szavazatot kapott a párt elnevezésének változatlanul hagyása. A küldöttek javasolták, hogy az MSZMP legmagasabb fóruma hozza meg ebben a végső döntést. Számos ajánlásban is állást foglalt a pártértekezlet, s ezek jelentős része alapvető változtatást jelent. Közöttük szerepel, hogy a kongresszus évenként ülésezzen, s a párt minden lényegi kérdésében kizárólagos jogkörrel rendelkezzen, továbbá az, hogy a párt alapszervezetei önálló vagyongazdálkodást folytathassanak, s hogy az MSZMP a jövőben intenzívebben foglalkozzék a baloldali szocialista ifjúsági és gyermekszervezetekkel. Az MSZMP programnyilatkozat-tervezetének vitája során egyre forróbb lett az ülésterem légköre: az egypercesre korlátozott hozzászólások indulata főként a levezető elnök és az előterjesztő ellen irányult. A felszólalók szerint ugyanis ketten gátolták az előrevivő vita kibontakozását. Többen óvtak attól, hogy tömegbázist nélkülöző, káderpárttá váljon az MSZMP. Ez a veszély ugyanis - mint többen mondták - a tapasztalatok szerint egyre inkább fenyeget. Három közösség, a munkás- és a népi demokratikus küldöttcsoport, valamint a reformblokk három alapvető kérdésben - a tulajdonviszonyok átalakítása, a hatalomgyakorlás demokratizálása, az az ellenőrizhetetlen reprivatizáció, illetve a nemzeti vagyon kiárusítása ügyében - terjesztett javaslatot a pártértekezlet elé, amely azt elfogadott, s továbbít a kongresszusnak. (folyt.köv.)
1989. szeptember 24., vasárnap 18:29
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|