|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Választás - 1. folyt.
|
Az új elnököt a szavazásra jogosultak összessége választaná meg az országgyűlési választások előtt. Csupán egy ilyen állam tudná összefogni a nemzetet olyan esetben, amikor egyetlen párt sem tudná elnyerni az abszolút többséget az Országgyűlésen - például a kommunisták -, és volt ennél gyakorlatiasabb nézet is. Egy ilyen rendszerű elnökválasztás győztese szinte biztosan az MSZMP reformszárnyának vezetője, a széles körben népszerű Pozsgay Imre lenne. Noha Pozsgay Imre ideológiai poggyászának jóval nagyobb részétől megszabadult, mint Jaruzelski tábornok, Lengyelország vezetője, az ellenzék nem volt teljesen elégedett egy számára ennyire kedvező megállapodással. Ezért azt szorgalmazta, hogy az új Országgyűlés egy új vezetőt válasszon az országnak, és ebben az Országgyűlésben a kommunisták kisebbségére számítottak. Végül az ellenzék az egység bizonyos fokú felbomlása árán ebben a bizonyos kérdésben meghátrált. A kilenc ellenzéki csoport közül hat - beleértve a legnagyobbat a Magyar Demokrata Fórumot - aláírta a megállapodást, bár a szociáldemokraták is csak bizonyos fenntartásokkal. Az ellenzők, elsősorban a Szabad Demokraták Szövetsége nem vétózta meg az egész megállapodást, bár teoretikusan ehhez joguk lett volna. Összevont szemöldökkel tartózkodtak az oktrojálástól, de kapcsolatuk a többi ellenzéki csoporttal megszenvedte a folyamatot. A parlament elé jövő héten kerülő törvénytervezetek közül kettő a bűntető törvényekre és a jogi eljárásokra vonatkozik. A cél, hogy a magyar joggyakorlatot összhangba hozzák a nyugati gyakorlattal. A másik egy alkotmánybíróság létrehozásáról határoz, amely ellenőrzi mind az elnök, mind az Országyűlés hatalmát. A legkellemesebb meglepetés - és Magyarország ebben is különbözik Lengyelországtól - az, hogy a kommunisták nagy mértékben hajlandók csökkenteni az államapparátus feletti hatalmukat. Hozzájárultak a párt alapszerveinek megszüntetéséhez a kormányhivatalokban, a hadseregnél, a rendőrségnél és a bíróságokon. Beleegyeztek abba, hogy csökkentsék a párt magánhadseregének a munkásőrségnek a létszámát. (folyt.)
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|