|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 5. folyt.
|
- Azt gondolom, hogy szét kell bontani nagyon óvatosan itt az egyes összefonódott fogalmakat, hogy az írók és az irodalom szerepe. 1956-ban kétségkívül - az eszmei előkészítésében ennek a forradalomnak és szabadságharcnak - az irodalomnak óriási szerepe volt. Nem állítanám, hogy a mai csendes, vértelen akár folyamatnak nevezhetnénk - mert én nem értek egyet azzal, hogy ez a folyamat forradalom lenne -, maradjunk annál, hogy ennek a mai erjedésnek a megindítói szerintem ugyancsak az írók voltak. Lehet, hogy nem olyan nyilvánvaló, nem olyan látványos a szereplésük, nem nyílt most alkalom arra, hogy a "Talpra magyar "-t el lehessen szavalni egy múzeum lépcsőjén, és nem nyílt arra sem mód, hogy egy évekig kéziratként fiókban tartott "Egy mondat a zsarnokságról" előkerüljön. És ezért kevésbé látványos. De azt kell mondanom, hogy az írók megfeleltek annak a ki sem mondott várakozásnak, amelyet a társadalom az írói társadalommal szemben megfogalmazhat. Nagyon érdekes viszont az, hogy az irodalom kétségkívül mintha eltünt volna Magyarországról. Még az az irodalom is, amelyben a leképeződését kereshetnénk a politikai folyamatoknak. - Az ismereteim valószínűleg hiányosak a mai magyar irodalomról, de valahogy nem fedeztem fel még sehol semmiféle jelentős irodalmi művet, amelynek a témája pontosan ez, a mai átalakulás lenne, a legfontosabb, legizgalmasabb téma, ami egyáltalán lehetséges. - Igen. Értem, hogy miért nem született jelentős regény vagy dráma ezzel kapcsolatban - leszámítva a publicisztikát, a hírlapi műfajokat - nem született olyan irodalmi mű, amely egyrészt nyilvánvalóan ebből keletkezett volna, másfelől hordozná ezt a maga tükrében. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|