 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
- Szőcs Géza tapasztalatai - 2. folyt.
|
- Az előbb kimondtad azt a két nagy szót, hogy történelmi
periódus Magyarország életében. Nyugaton többnyire reformfolyamatnak
nevezik, amikor Magyarországról beszélnek, Lengyelországról, adott
esetben a Szovjetunióról is.
Ami érdekelne, hogy véleményed szerint mi a motorja
tulajdonképpen ennek a folyamatnak? Mi az, ami hajtja előre? A
társadalom nem aktivizálódott még olyan mértékben, hogy a társadalmi
motorra lehetne hivatkozni. Megkockázatatom a magam véleményét: én
úgy érzem, hogy az indító erő feltétlenül az volt, ha ezt erőnek
lehet nevezni: a párt önbizalmának a széthullása, szétesése, a
hatalom önbizalmának a végzetes megingása. És ez indította el, és
még ma is jelentős részben ez az egyik erő, ami ezt a folyamatot
előre viszi. Mi a te véleményed?
- Kétségtelenül egyik tényezője annak az átalakulásnak, ami ott
történik most, a párt önbizalomvesztése. Emellett még nagyon sok
olyan faktort lehetne megnevezni, amely elképzelhető, hogy részt
vesz ennek a folyamatnak a hátterében. Elképzelhető, hogy még nagyon
sok hasonló tényezőt meg tudnánk nevezni. Ha nagyon őszinte akarok
lenni, azt kell mondanom, hogy nem tudom, hol húzódnak a társadalom
tartalékai. Én elhittem azt, amit az ellenzék és az emigráció
mondott. Elhittem, hogy ezt a társadalmat depolitizálták apró kis
juttatásokkal, konzum-javakkal, konzum-értékekkel megvásárolták.
Elhittem azt, hogy ennek a társadalomnak már van
veszítenivalója, és ezért nem alkalmas egy forradalmi átalakulás
hordozójának lenni. Elhittem, hogy az átlagéletkora már túl öreg
ahhoz, hogy egy forradalom országa lehessen, mert vannak ilyen
elméletek is, hogy minél kisebb egy országban az átlagéletkor, annál
valószínűbb egy forradalmi folyamat létrejötte. Nos, mindezt
elhittem másokkal együtt, akiket gondolom, hogy ugyanolyan
meglepetésként ért az, hogy a társadalom egy ilyen politikai
tetszhalál állapotából képes volt talpra állni, rosszul használtam a
múlt időt: képes. Ezekben a pillanatokban áll talpra. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|