|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Junge Welt-kommentár az ,,ügyről,, (1. rész)
|
Dorogman László, az MTI tudósítója jelenti:
Berlin, 1989. szeptember 12. kedd (MTI-tud.) - Az NDK ifjúsági szövetségének (FDJ) központi lapja, a Junge Welt, kedden hosszú cikkben foglalkozik a Nyugatra távozó NDK-polgárok ügyével, kitérve az exodus ,,állítólagos,, belpolitikai okaira éppúgy, mint az NDK és az NSZK, illetve Magyarország viszonyára.
Hans-Dieter Schütt főszerkesztő bevezetőben a nyugatnémet hírközlő eszközökből harsogó felszólítást idézi: az NDK-ban végre nyíltan kellene beszélni a problémákról. A főszerkesztő megítélése szerint az élet nagy problémája abban áll, hogy az egyes emberek nem egyformán érzékelik a boldogságot és a boldogtalanságot, a jó közérzetet és a rettegést. Egy azonban vitathatatlan: az NDK-ban szocializmus van, felszámolták a kizsákmányolás elnyomó rendszerét. Ez az, ami nem hagyja nyugodni és elkeseríti az imperializmust - különösen a bonni imperialistákat, akik történelmi vereséget szenvedtek német földön az NDK létrejöttével - hangoztatja a cikkíró. Négy évtizede próbálják - hasztalanul - megsemmisíteni, megalázni, levegőnek nézni, kiszipolyozni az NDK-t, amely azonban tovább létezik és ünnepli közelgő jubileumát. Az ünneplést még azok sem tudják megakadályozni, akik nem akarnak tovább itt maradni - szögezi le Schütt. ,,Jelenleg a szocializmus tőkés ,,barátai,, egymáson túltéve igyekeznek összeugrasztani a szocialista országokat, speciális recepteket ajánlgatva Berlintől Pekingig, Prágától Bukarestig a ,humánusabb szocializmusra, ,gátlástalanul kísérelnek meg mindent megmérgezni és veszélybe sodorni, ami a háború utáni rendezés keretében létrejött - írja Schütt. Milliók hamvain táncolják ki hisztériájukat, tombolva uszítanak határok ellen, lejáratják a politikai realizmust, szabotálják a nemzetközi jogot, beavatkoznak más országok ügyeibe.,, ,,A tőke általános támadásra fújt riadót a szocializmus ellen. Áramlanak a dollárok a kapitalistákkal barátkozó ,reformerek, zsebébe. Ehhez persze kapóra jönnek azok, akik elégedetlenek az NDK-beli élettel,,- folytatódik az írás.(folyt)
1989. szeptember 12., kedd 13:58
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|