|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Kohl beszéde a CDU kongresszusán 1.
|
Flesch István, az MTI tudósítója jelenti:
Bréma, 1989. szeptember 11. hétfő (MTI-tud.) - Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke hétfőn délelőtt pártja 37. kongresszusának megnyitásaként megindítónak és felkavarónak nevezte azoknak a keletnémet menekülteknek az érkezését, akik a magyar kormány döntése alapján - óhajuknak megfelően - Magyarországról kiutazhattak az NSZK-ba.
Megragadta az alkalmat arra, hogy az NSZK vezető pártja kongresszusának fórumán ismét köszönetét nyilvánítsa Magyarországnak. Tudjuk, hogy mivel tartozunk Magyarországnak, amiért lehetővé tette német honfitársaink kiutazását - mondotta. Kohl szívélyesen üdvözölte a menekülteket, de - mint kijelentette - mostani gondolatai nemcsak feléjük, hanem az NDK-ban maradtak felé is szállnak, mert az NSZK senkit nem óhajt felszólítani hazája elhagyására. Ez éppúgy nem lehet egy ésszerű Németország-politika célja, miként hibás lenne az az illúzió is, hogy az emberek beletörődnek helyzetükbe, a szabadság hiányába. Az NDK problémáit csakis ott, magában az NDK-ban lehet megoldani. A CDU elnöke a több mint 7OO küldött jelenlétében ugyanakkor elutasította azoknak a külföldiek beáramlásával szemben állást foglalóknak a véleményét, akik - mint megfogalmazta - az NSZK-ban a német történelem napos oldalát nézve lenézőleg nyilatkoznak még az NDK-ból érkezőkről is, s kizárólag a gazdasági boldogulás, gyarapodás szándékát tulajdonítják nekik. Ezeket a keletnémeteket más készteti hazájuk elhagyására. Például az, hogy Lengyelországban, egy másik szocialista országban immáron egy elkötelezett katolikus is lehet miniszterelnök, vagy az, hogy az osztrák-magyar határon átvágják a szögesdrótot, sőt, hogy a Szovjetunióban szabadon beszélhetnek a sztálinizmus nyomasztó örökségéről. A bonni Németország-politikának az alapja az, - mondotta Kohl -, hogy a haza megosztottságát az európai megosztottság keretében, a nyugati dinamikus fejlődés és a keleti reformfolyamat alkotó összekapcsolása útján kell meghaladni. Az NSZK ezért támogatja keleti szomszédai reformmozgalmát, ezért számíthatnak segítségére elsősorban a lengyelek és a magyarok. A demokráciához vezető nehéz útjukon megérdemlik rokonszenvünket - jelentette ki. (folyt.)
1989. szeptember 11., hétfő 14:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|