 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
- Mi legyen a munkásőrséggel? - 1. folyt.
|
Eredményként könyvelte el a munkásőrség képviselője, hogy az
újabb tagokat már nem az MSZMP veszi fel - a régiek még az MSZMP
emberei voltak -, valamint azt, hogy azért már más pártok tagjai is
részt vesznek a munkásőrség tevékenységében, sőt tagjainak
kétharmada pártonkívüli. Pontos számokat azonban ennek kapcsán
éppúgy nem említ, mint a tömegesen tiltakozó telefonok esetében. Így
sem azt nem tudhatjuk, hogy mennyi az az új tag, amely már az
újfajta rend alapján lett a munkásőrség tagja, és azt sem, hogy az
egyharmad párttag munkásőr miként oszlik meg a különböző pártok
között.
De az igazi kérdés sokkal inkább az, hogy kinek vagy kiknek van
szükségük erre a testületre. A Honvédelmi Minisztérium már
nyilatkozott: nem kívánja az önkéntes szervezetet összeelegyíteni a
ténylegesekkel.
A Belügyminisztérium még nem nyilatkozott. Feltehetően
elfoglalja tagjait nemcsak a bűnözés növekedése, hanem a saját
soraiban meglévő alacsony morális színvonal, amely a Kék fény
műsorok kedvelt kifejezéseit használva: megakadályozza a közegek
kulturált érintkezését a lakossággal.
Ha őszintén nyilatkozna, bizonyára azt mondaná: a jelenlegi
keretek közt még saját alkalmazottai kulturált viselkedését sem
tudja garantálni, nemhogy önkéntesekét, ezért a munkásőrségre szánt
pénzt hadd kapja meg létszámbővítésre, fizetésrendezésre, szakmai
továbbképzésre és nyelvoktatásra.
Persze lehet, hogy valamelyik fegyveres testület, például a
határőrség, amelyik most vette igénybe 28 munkásőr segítségét az
NDK-menekültekkel kapcsolatban, segédkezet nyújt a munkásőrség
átmentéséhez. De kell-e az országnak az a munkásőrség, amelyet a
Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány az ellenforradalom leverésére és a
munkáshatalom, azaz saját hatalma védelmére hozott létre? A
Munkás-Paraszt Kormány és hatalma szerencsére a múlté. Az
ellenforradalom népfelkeléssé alakult, de a munkásőrség maradni
akar. +++
1989. szeptember 6., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|