 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
 |
- EKA-MSZMP tárgyalások - 1. folyt.
|
És valóban. Az olykor kevésbé jelentős kérdésekben való lassú,
araszoló előrehaladás - amilyennek a hétfői ülésen is tanúi
lehettünk - összeadódhat, kumulálódhat, és kikényszerítheti a
kardinális kérdésekben való döntéseket, azaz megállapodásokat is.
Elhalasztva-elnapolva, alacsonyabb szintre visszautalva egy-egy
megoldhatatlannak tűnő problémát, a tárgyaló felek nemcsak időt
nyernek, de sokszor az oly gyorsan változó valóság maga is az
érdekeltek segítségére siet.
Itt van például az MSZMP munkahelyekről való kivonulásának
tüskés és ágas-bogas kérdéskomplexuma. E téren, mint tudjuk Pozsgay
- legalábbis egyelőre - meghátrálni volt kénytelen, és bárki azt
hihetné, hogy a döntést a párt keménylegényeinek és az ellenzéknek
az összecsapása fogja eldönteni.
Lehet, hogy ez így lesz. És lehet, hogy valamiféle patthelyzet
fog állandósulni. De nem tűnik az sem kizártnak, hogy az áttörést, a
gyors megoldást valami egészen váratlan, a Nemzeti Kerekasztalon
kívüli - ilyen értelemben külső - történesnek, vagy tényezőnek lehet
majd köszönni. Mint amilyen például az az érdekes módon kellő
nyilvánosságot nem kapott tény, hogy a magyar rádión belül az
úgynevezett Politikai Adások Főszerkesztőségének kommunista
pártszervezete úgy döntött, hogy önként kivonul a munkahelyéről. E
kivonulást az alapszervezet többségében szavazta meg - néhány
tartózkodással - s ez a döntés nem azt jelenti, hogy az érintettek
kilépnének a pártból. Tagságukat megőrizve, más keretek közt fognak
részt venni munkahelyen kívül a mindennapi életben.
E döntést az teszi még fontosabbá, hogy a szóban forgó
önfeloszlató alapszervezeti gyűlésen részt vett a rádió párttikára
is, aki - most már múlt időben - tagja volt a Politikai Adások
Főszerkesztősége alapszervezetének. (folyt.)
1989. szeptember 5., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|