|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Az MSZMP és az ellenzék ideológiai harca - 1. folyt.
|
Ha Fejti szolidáris lesz Pozsgayval, komoly esély van rá, hogy a delegáció keresztülvigye álláspontja érvényesítését a Központi Bizottság segítségével. Ha azonban Fejti Pozsgay ellen fordulna, a végeredmény nehezen kiszámíthatóvá válik, ide értve ennek következményeit az egész békés átmenetre, vagy legalábbis a kerekasztal-tárgyalásokra. E tárgyalások hitele ellen különben is komolynak szánt csapással próbálkozott meg tegnap a SZOT, mikoris kivonult a tárgyalóteremből. Budapesten sokak véleménye, hogy a párt konzervatív erői, felmérve helyzetük folyamatos gyengülését, a szakszervezeteken belül igyekeznek megvetni a lábukat és teret nyerni. Ha ez így van, akkor talán ugyanannak az illúziónak a rabjai, mely úgy képzeli, hogy a magyar társadalom munkavállalói most homogén, sokmilliós tömegben sorakoznak fel a SZOT vezetői mögött, egységesen, egy emberként támogatva őket a döntésükben, hogy kivonulnak a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokról. Talán ezért az egyért sajnálhatjuk, hogy a SZOT nem indulhat a választásokon. Akkor ugyanis mindenki számára egyértelműen kiderülne, mekkora is ezeknek a szakszervezeteknek a valós súlya, tekintélye, népszerűsége és hitele a magyar társadalomban. +++
1989. augusztus 31., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|