|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Egyeztető tárgyalások - Eöry-interjú
|
------------------------------------ München, 1989. augusztus 29. (SZER, Magyar híradó) - Amiben nem született megegyezés a tegnapi tárgyaláson, az az, hogy milyen szervezetek állíthatnak jelölteket a választásokon. Az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal szerint: csak pártok. De a harmadik oldal társadalmi szervezetei is követelik maguknak a jelöltállítás jogát. Miért akarhat egy szakszervezet - pontosabban a hivatalos szakszervezet - képviselőjelöltet? Erről kérdeztem Eöry Csabát, a TDDSZ szóvivőjét. - Mi sem értjük igazán, hogy milyen logika alapján, és milyen célok érdekében akarnak képviselőt állítani a harmadik oldal társadalmi szervezetei. A mi álláspontunk, azt hiszem világos és egyértelmű: úgy gondoljuk, hogy a parlamentben politikai akaratokat kifejező politikai pártoknak kell megjelenniük, és a pártoknak viszont nem szabad a munkahelyeken szervezkedniük. Munkahelyeken szakszervezetekre van szükség, és egyéb elsősorban lokális, vagy a kifejezett politikai akaratképzéssel - és a legkülönfélébb egyesületeket, társadalmi szervezeteket lehet létrehozni. Én csak találgatni tudok. Tehát valószínűleg arról van szó, hogy ebben az elmúlt, egypártrendszerű, diktatórikus szerkezetben ezek az úgymond társadalmi szervezetek - a párt által kreált különféle fantomszervezetek - ezek lényegében személyi állományukban, bürokráciájukban, vagyonukban érzik, hogy fokozatosan kicsúszik a lábuk alól a talaj, befolyásukat elvesztik, feleslegessé válnak, és megpróbálják minden lehetséges módon - menteni ami menthető. Futnak a pénzük után. (folyt.)
1989. augusztus 29., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|