Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › november 29.
1989  1990
1990. szeptember
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1990. október
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
1990. november
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293012
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása

"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan - a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem. "
Amerika Hangja, Esti híradó:

Rabár Ferenc lemondása

"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben sem érezhette magát túlzottan kompetensnek. Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja, amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de amelyben egyelőre még nincs kormányegység. Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is beleszámítva. Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó, és nem két ember vitájáról."

Krassó-nyilatkozat a magyar közvéleményről

London, 1989. augusztus 27. (BBC, Késő esti panoráma) - Krassó
György, a Magyar Október Párt alapító tagja tegnap este érkezett
Londonba. Aziránt érdeklődtem tőle, milyen magatartást tanúsít a
lakosság a politikai élettel szemben.

    Mindenekelőtt azt kérdeztem meg, hogyan reagáltak Magyarországon
a lengyel fejleményekre. Arra, hogy megszűnt a kommunista párt
monopóliuma, és hogy nem kommunista miniszterelnök került a lengyel
kormány élére.

    - Ehhez azért el kell mondani, hogy a magyar lakosság többsége
az ebben az értelemben nem politizál. Tehát nem kíséri figyelemmel
nap mint nap a nemzetközi politikai fejleményeket, és nem gondolnám,
hogy a lengyelországi legújabb változásokra valami különlegesen
heves módon reagálna. De gondolom, hogy aki újságot olvas, az azért
ezt megelégedéssel nyugtázza, hogy végül sok év után egy
kelet-közép-eeurópai országban is elkövetkezhetett az, hogy ne
kommunista legyen a kormányfő.

    Ami most a politizáló elitet illeti, ami néhány tízezer emberre
tehető, azok persze feszülten figyelemmel kísérik a lengyel
fejleményeket, hiszen egy kicsit a lengyelországi változásokból
kiolvassák a magyarországi lehetséges változások menetét is,
jóllehet a két ország között nagyon sok az eltérés is, de nagyon sok
a hasonlóság is.

    Ennek örültek, de ugyanakkor sokan kritizálták a Szolidaritásnak
az elmúlt hetekben való kicsit tétova magatartását, különösen ami a
szavazás utáni visszaállítási kísérletét jelentette a kerekasztalon
való megegyezéseknek. Egyáltalában a lengyelországi választások
eredménye úgy tűnik, hogy a magyar kerekasztal-tárgyalásokba vetett
bizalmat is kissé aláássa, mint ahogy sok más kérdés is
problematikussá vált a Kerekasztal utolsó tájékoztatásai nyomán.
(folyt.)


1989. augusztus 27., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- A magyar közvéleményről - Krassó - 1. folyt.

- A kérdést meg kell köszönnöm, mert azt hiszem, hogy nem
fejeztem ki magam pontosan. Én egy alapító tagja vagyok a Magyar
Október Pártnak, és a mi egyik tevékenységünk az volt az elmúlt
hetekben, hogy gyárak kapujához látogattunk ki és munkáskerületekbe.
Voltunk Csepelen, Újpesten, Óbudán és a talán bezárásra váró Ikarus
gyár előtt Mátyásföldön, és ott a munkásokkal beszélgettünk,
ismertettük a párt programját és kérdeztük az ő véleményüket. És azt
tapasztaltuk, hogy nagyon-nagyon erősen politizálnak. Mindenkinek
megvolt a véleménye annak ellenére, hogy a félelem nagyon elevenen
él még az emberekben. Ezt például azon lehetett látni, hogy a
többség a nevét nem akarta megondani. Aki hozzászólt és például
amikor teherautóval voltunk, nem akartak feljönni a teherautóra,
hanem csak lent a tömegben szóltak hozzá.

    Ez a politizálás teljesen más, mint az az elit politizálása, ami
politika néven ismeretes Magyarországon. Itt lényegében a lakosság
legfontosabb problémáit teszik szóvá, azt: miért olyan magas egy
igazgató fizetése és miért olyan kevés az övé? Mi történik azokkal a
milliárdokkal, amiket adó címén levonnak? Mi változik egyáltalán az
országban? Mi lesz a nyugdíjasokkal a vágtató infláció körülményei
között? Miért vannak ugyanazok a helyükön, akik eddig is ott voltak?

    Feltesznek olyan kérdéseket is, hogy például Újpesten
megmutatták a nemrég felépült új pártház épületét, hogy abból hány
száz lakást lehetett volna építeni, és hogy ezen nem lehet-e
változtatni? Sokszor olyan kérdéseket is, hogy például: mi van a
szürkeállománnyal? - ahogy mondani szokták. Ez már nem az ő
kifejezésük, csak: mi lesz azokkal az értelmiségiekkel, vagy mi lesz
az országgal, ha az értelmiség emigrál? (folyt.)


1989. augusztus 27., vasárnap


Vissza »


- A közvéleményről - Krassó - 2. folyt.

Voltaképp minden fontos kérdéshez hozzászólnak, és mindig nagy
taps fogadta az olyan napi gondokon messze túlmutató követeléseket,
hogy például a szovjet csapatok azonnal kivonuljanak
Magyarországról. Nagyon nagy érdeklődés kísérte azt a javaslatunkat,
hogy a munkások, munkástanácsok vehessék kézbe a vállalatot, mint
egyik alternatíva a tőkés tulajdonnal és állami tulajdonnal szemben.
Vagy azt, hogy a munkások adott esetben - ahol erre mód van -
megkaphassák saját tulajdonba a munkapadokat, hogy nyithassanak egy
kisvállalatot egy esztergapaddal és néhány szerszámmal vagy satuval.

    Szóval az emberek nagyon is politizálnak, de ez a politizálás
teljesen más, mint azok a megbeszélések, alkudozások, amelyek
pártérdekeket követve a kerekasztal-tárgyalásokon folynak nagyrészt
titokban. Bár erről most hozzátehetnék valamit, hogy éppen most, az
elmúlt órákban volt egy sajtótájékoztató Budapesten, amin kiderült,
hogy most megegyeztek abban, hogy az úgynevezett középszintű
kerekasztal-tárgyalások a továbbiakban nyilvánosak lesznek, és a
sajtó képviselői ott ülhetnek. Ez nem egy nagy eredmény, de már
valami, és mindenképp mutatja - hogy egy kicsit hazabeszéljek - a
Magyar Október Párt állásfoglalásának helyességét, amelyben már
megalakulásunktól kezdve erősen bíráltuk a kerekasztal-tárgyalások
menetét többek között e miatt a titkosság miatt.

    - Mondod, hogy nagyon sokan politizálnak, de nem úgy
politizálnak, mint ahogy a hivatalos pártok. Ezek valójában azon a
módon, ahogy beszélnek, és azok a tárgyak amikről beszélnek arra
mutatnak, hogy ezeket hiányolják a hivatalos politikából, vagy a
hivatalos politikának az univerzumából, s azért beszélnek ezekről a
kérdésekről. (folyt.)


1989. augusztus 27., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- A közvéleményről - Krassó - 3. folyt.

- Persze, feltétlenül így van, és ez az egyik oka annak, hogy
nem bíznak az újonnan alakult pártokban. De ennek egy másik oka is
van. Az, hogy évszázadok óta mindig becsapták a politikusok az
embereket, és az utolsó évtizedekben pedig annyira eltértek a szavak
a tettektől, hogy a legszebb szavaknak se tudnak hinni. De ez a
másik oka, hogy valójában a napi problémákról annyira
általánosságban esik csak szó a pártok programjaiban, hogy annak
igazán nem lehet hinni. Például amikor azt csináltuk, hogy a Münnich
Ferenc utcát átneveztük Nádor utcának, ez nem volt egy nagy dolog és
nem is az ország legfontosabb problémája, de az, hogy valami
cselekvés történt, egy mázolás történt és szívósan nap mint nap, ez
talán többet jelentett azoknak, akik részt vettek, mert sokan jöttek
el és kérték, hogy ők maguk festhessék le az utcanév-táblát. Sokat
jelentett azért, mert nem szavakat mondtunk, nem egy nyilatkozatot
tettünk közzé, hogy az utcaneveket meg kell változtatni. És itt most
nem is azon van a hangsúly, hogy helyes volt-e ez vagy nem, mert
költséget is okoz és nem olyan nagyon fontos dolog, hanem az, hogy
valamit az ember cslekedni próbál. De hát nem akarom én azt mondani,
hogy csak mi csinálunk ilyet, de azt, hogy ez valóban nagyon
hiányzik a politikai közéletből.

    - Úgy érzed, hogy van bizonyos fokig egy pártellenes
beállítottság Magyarországon éppen ebből kifolyólag, hogy a
pártokban nem beszélnek, nem csinálnak a pártpolitikában - és az
ellenzéki pártokat is beleértem itt -, nem beszélnek konkrét
problémákról, vagy legalábbis nem csinálnak semmi konkrét dolgot,
ami megragadná az emberek figyelmét. (folyt.)


1989. augusztus 27., vasárnap


Vissza »


- A közvéleményről - Krassó - 4. folyt.

Nagyon erős pártellenes hangulat van. És nemcsak ezért. Ez csak
az egyik oldal. A másik az, hogy sokan azt mondják, hogy eddig csak
egy párt volt, amelyik a mi pénzünkből akart működni, most pedig már
van ötven párt. Az emberek úgy érzik, hogy ebben a nagyon rossz
gazdasági helyzetben, amikor mindenkinek romlik az élete, most egy
csomó párt úgy akar hatalomra kerülni és anyagi javakhoz jutni, hogy
kijelenti, hogy a népet képviseli. És mindehhez még hozzájön az,
hogy az emberek érzik és látják, hogy ezeknek a pártoknak a nagy
többsége voltaképp nem igazi párt - egy pszeudo-párt, amelyet
kommunista befolyással hoztak létre. Amelyeket pedig nem ezzel
hoztak létre, azok is nagyon hajlanak a kompromisszumokra. Más
pártokat meg valószínűleg ki is fognak zárni még a választásokban
való részvétel lehetőségéből is.

    Egyébként épp a mai sajtótájékoztatón hangzott el az, hogy aki
legalább 3 százalékát - ez az Ellenzéki Kerekasztal álláspontja -,
vagy legalább öt százalékát - ez az MSZMP álláspontja - nem szerzi
meg a szavazatoknak, az nem kap képviselői mandátumot.

    De itt eltértem a kérdésedtől. Nem bíznak a pártokban, nem
bíznak a politikában, a politika mindig maszlag volt, népámítás
volt, homályos volt, titkos megegyezéseket kötöttek, amelyeket nem
kötnek az emberek orrára, és nem látnak az emberek nagy változást
ezen a téren. Ezért állandóan fel is merül egy konfliktus, hogy
amikor mi ugyanezt mondjuk - mert mikor megalakultunk (...) és
elítéltük azt a politikai gyakorlatot, ami Magyarországon
folytatódik -, akkor mindig megkérdezik tőlünk: de hát ti is párt
vagytok, ti is hatalomra törtök, akkor miben különböztök a
többiektől? Hát nagyon nehéz erre válaszolni. (folyt.)


1989. augusztus 27., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- A közvéleményről - Krassó - 5. folyt.

Nem lehet nem pártként megalakulni egy olyan időszakban, amikor
úgy néz ki, hogy a politikával, tehát az igazi politikával az
emberek életét meghatározó döntésekre csak pártként lehet valamilyen
módon hatást gyakorolni, mert mi ellenőrizni és befolyást gyakorolni
szeretnénk a hatalomra. Ennek ellenére ez a bizalmatlanság velünk
szemben éppen úgy megnyilvánult.

    A kérdésedre válaszolva: az embereknek elegük van a pártokból,
pedig nem hosszú ideje élnek ezek a pártok. Talán azt mondhatnám,
hogy évtizedek gyakorlatával a kommunista uralomnak sikerült
meggyűlöltetnie a szocializmust a magyar lakossággal, és az utolsó
egy évben sikerült a demokráciát is megutáltatni.

    - Hát talán a demokráciát még nem egészen, mert a pártoknak a
teljesen verbális fellépése azért még nem önmagában demokrácia,
úgyhogy tulajdonképpen még nem is tudhatták az emberek, mármint a
lakosság egy része legalábbis a jelenlegi verbális
megnyilvánulásokat már a demokráciával azonosítja?

    - Igen, hát leegyszerűsítve fogalmaztam, mert valóban nem ez a
demokrácia, de hát az embereknek ezt így adják el. Tehát azt mondják
nekik, hogy most mit akartok, mostmár reform is van, meg demokrácia
is van, hisz szabadon beszélhettek, és tényleg többé-kevésbé
szabadon lehet beszélni. Más kérdés, hogy azért a sajtótájékoztatás,
a tömegkommunikáció, hogy az milyen mértékben torzítja el azt, ami
elhangzik. Erre sok példát tudnék mondani, mi mindent nem közölnek
le, mi mindent változtatnak meg, de mégiscsak szabadon lehet
beszélni és sok minden bekerül a sajtóba. (folyt.)


1989. augusztus 27., vasárnap


Vissza »


- A közvéleményről - Krassó - 6. folyt.

Azt nehéz egy hosszú, évtizedes antidemokratikus gyakorlat után
az emberektől elvárni, hogy megérezzék, hogy nem ez a demokrácia. A
demokrácia az valahogy az embereknek az önszerveződése lenne, az,
hogy egymás közt ki tudnak alakítani olyan intézményeket és olyan
társaságokat, olyan csoportokat, olyan körülményeket, amelyeken nem
fog az ördög hatalma sem. Ez egyáltalán nincs meg Magyarországon. A
lakosság éppen olyan kiszolgáltatott a hatalmon levőknek, mint
ezelőtt két vagy három évvel.

    Nem lehet demokráciának nevezni azt, amikor egy fél év alatt az
országot átállítják arról az álláspontról, hogy ötvenhat
ellenforradalom volt, arra hogy forradalom volt, és mostmár Szűrös
Mátyás azt javasolta, hogy pirosbetűs ünnep legyen október 23, és
maga a párt kívánja megünnepelni azt a forradalmat, amit vérbe
fojtott, és azokat, akiket meggyilkolt. Ha ezt meg lehetett csinálni
egy fél év alatt, az ellenkezőjét is meg lehet csinálni, vissza is
lehet rángatni az országot. Ezért az emberek mindebben nem bíznak,
de mégis el kell fogadniuk, hogy ez a demokrácia, és ezért mondtam,
hogy megutáltatják a demokrácia fogalmát.

    A tartalmát - remélem - soha nem fogják tudni a magyarokkal
megútáltatni, mert meggyőződésem, hogy Magyarország demokratikus
ország, és nem a pártnak kell demokráciára tanítani a magyar népet,
hanem a magyar lakosságnak kellene végre megtanítani a demokráciára
azt a politizáló elitet - akár a párthoz, akár az ellenzékhez
tartozik -, amely változatlanul lebecsüli a népet. +++


1989. augusztus 27., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD