|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Krassó-nyilatkozat a magyar közvéleményről
|
London, 1989. augusztus 27. (BBC, Késő esti panoráma) - Krassó György, a Magyar Október Párt alapító tagja tegnap este érkezett Londonba. Aziránt érdeklődtem tőle, milyen magatartást tanúsít a lakosság a politikai élettel szemben. Mindenekelőtt azt kérdeztem meg, hogyan reagáltak Magyarországon a lengyel fejleményekre. Arra, hogy megszűnt a kommunista párt monopóliuma, és hogy nem kommunista miniszterelnök került a lengyel kormány élére. - Ehhez azért el kell mondani, hogy a magyar lakosság többsége az ebben az értelemben nem politizál. Tehát nem kíséri figyelemmel nap mint nap a nemzetközi politikai fejleményeket, és nem gondolnám, hogy a lengyelországi legújabb változásokra valami különlegesen heves módon reagálna. De gondolom, hogy aki újságot olvas, az azért ezt megelégedéssel nyugtázza, hogy végül sok év után egy kelet-közép-eeurópai országban is elkövetkezhetett az, hogy ne kommunista legyen a kormányfő. Ami most a politizáló elitet illeti, ami néhány tízezer emberre tehető, azok persze feszülten figyelemmel kísérik a lengyel fejleményeket, hiszen egy kicsit a lengyelországi változásokból kiolvassák a magyarországi lehetséges változások menetét is, jóllehet a két ország között nagyon sok az eltérés is, de nagyon sok a hasonlóság is. Ennek örültek, de ugyanakkor sokan kritizálták a Szolidaritásnak az elmúlt hetekben való kicsit tétova magatartását, különösen ami a szavazás utáni visszaállítási kísérletét jelentette a kerekasztalon való megegyezéseknek. Egyáltalában a lengyelországi választások eredménye úgy tűnik, hogy a magyar kerekasztal-tárgyalásokba vetett bizalmat is kissé aláássa, mint ahogy sok más kérdés is problematikussá vált a Kerekasztal utolsó tájékoztatásai nyomán. (folyt.)
1989. augusztus 27., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|