|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
NDK - menekültek
|
Köln, 1989. augusztus 26. (DLF, Csak egy szóra) - Az NDK-ban 1992-től nem adnak ki személyi igazolványokat. Hogyhogy? Minek, ha addigra ott úgyis, mindenki mindenkit ismer. A budapesti nyugatnémet követség épületéből Nyugatra jutott, több mint száz NDK-polgár példája azt mutatja, hogy a helyváltoztatás nem csupán az útípapírok kérdése. Az az egyezség, amely nyugatnémet kívánságra a Nemzetközi Vöröskereszt égisze alatt, magyar és osztrák kormányképviselők között jött létre, az emberiesség példamutató gesztusa volt. Ha azt hallottuk és olvastuk, hogy az eset nem lehet precedens, hozzátehetjük: reméljük, nem lesz szükség további hasonló megállapodásokra, legalábbis Magyarországon nem. Kik kerestek menedéket az Izsó utcában és a Nógrádi utcában? Elsősorban olyan menekülni szándékozó NDK-beliek, akiket menekülési kísérletük közben legalább már egyszer feltartóztattak a magyar közegek, és akiknek útipapírjaiban bélyegzővel dokumentálták a határsértés szándékát. Akik a nagykövetség fedele alá menekültek, az NDK hatóságainak megtorlásától tarottak, és még nem mertek bízni a magyar közvélemény és a magyar kormány jóindulatában. Biztosak csak Bonn támogatásában lehettek. Reményeik teljesülését azonban csak Budapest emberséges döntése tette lehetővé. Kelet-Berlin csak csütörtök este, akkor azonban annál hangosabban, cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy az NDK Magyarországot szeptember 1-jétől nyugati országként kezeli, legalábbis ami polgárainak utazásait illeti. Ezek a híresztelések az NDK-ból terjedtek el, mert azok számára, akik Kelet-Berlin politikáját ismerik, hihetőnek tüntek, minden bizonnyal jelentős mértékben járultak hozzá a menekültáradat felduzzadásához. (folyt.)
1989. augusztus 26., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|