|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Német menekülők - 1. folyt.
|
Ránk kiáltottak. Nem értettük őket. Gesztikulálásukból azt vettük ki, hogy le kell térdelnünk. A kutyáról levették a szájkosarat. Fél órát kellett térdelnünk. A szúnyogok majd agyoncsíptek bennünket. Aztán megérkezett egy dzsip. A legszörnyűbb az volt számunkra, hogy nem bántak velünk emberhez méltóan. Kinevettek, szórakoztak rajtunk, hogy belesétáltunk a csapdába. Így utólag egyértelműnek látszik, hogy az a polgár árult be minket, akinél leállítottuk az autónkat. Az őrségen három és fél órát töltöttünk el. Megnyugtatott a tudat, hogy az első alkalommal még nem pecsételnek be az útlevélbe. Azonban megfenyegettek, hogy a második kísérletnél bepecsételnek, és értesítik az NDK nagykövetségét. Féltünk és nem akartuk terhelni a gyermekeket még egy ilyen szökési kísérlettel. - A család információkat gyűjtött. A hölgy nővére férjével együtt Pestre utazott. - Elterjedt a hír, valami lóg a levegőben, Sopronban valami rendezvényre készülnek. Mondtuk magunkban, mi is részt veszünk ezen. Egy nyugati autóval mentünk Sopronba. Féltünk, hogy az NDK-s autót esetleg megállítják. Amikor megérkeztünk, láttuk, hogy sok NDK-s gyűlt össze. Csak abban reménykedtünk, hogy a megfelelő pillanatban mindnyájan ugyanazt tesszük. Így is történt végeredményben. 14 óra körül az összes NDK-s elindult az osztrák határ felé. Út közben magyar határőröket is láttunk, akik azonban nem avatkoztak közbe. Miután rossz tapasztalataink voltak, azt hittük, hogy vízágyúkat állítanak fel, vagy szétzavarják a tömeget. Az elsők között voltunk. Ott álltunk a bezárt kapunál. Egyesek azt mondták: ennyi volt az egész. Csupán egy séta. Az osztrákok a túloldalon biztattak, nyissátok ki a kaput. Aztán valaki ki is nyitotta. Én a két lányom kezét fogtam, a férjem utánunk jött valahol. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|