|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Beszélő 27.száma - 11. folyt.
|
A másik: ha a független szervezetek komolyan nyitni akarnak a társadalom felé, akkor legelőször is világosan meg kell határozniuk a társadalmon belüli vonatkoztatási csoportjaikat. A független szervezeteknek, illetve vezetőknek tudatában kell lenniük, hogy legalábbis nem mentesek teljesen az új elittől, sőt némely vonatkozásban a régire jellemző attitűdöktől. Erre utal többek között az, amivel írásomat indítottam: a független szervezetek túlságosan sokat foglalkoznak a csúcshatalommal és túlságosan keveset a társadalom mély rétegeiben végbemenő folyamatokkal. Részben ennek következménye az, hogy programjaik általában az ideális társadalom, többnyire Nyugat-Európa képét vázolják fel, de nem foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy az ideális társadalom felé vezető úton a társadalom mely rétegeinek mely attitűdjére, szándékaira, törekvéseire építenek. Általában azt tapasztalom, hogy miközben elsősorban szimbólumaikban túlságosan is alkalmazkodnak a társadalom indulataihoz, nem kíváncsiak eléggé a társadalomban felhalmozódott tudásra, a társadalom különböző rétegeinek racionálisan is megfogalmazódó igényeire és szándékaira. Ez persze csak részben jogos kritika. A társadalom nagy része ma még hallgat. Nem szerveződik, nem nyilvánította ki akaratát, de talán éppen ennek a katalizálása lenne a független szervezetek egyik legfontosabb feladata. Erre pedig nem biztos, hogy a szűk szakértői körök által kidolgozott, szépen kicsiszolt programok a legalkalmasabbak. Erre csak alulról szerveződő társadalmi mozgalmak képesek. Nem kizárt ezek megjelenése az egyes pártokon belül, de igen fontos lenne sok számú, pártoktól független társadalmi mozgalom elindulása is. (folyt)
1989. augusztus 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|