|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Beszélő 27. száma - 6. folyt.
|
Ebben a helyzetben az új elitnek elemi érdeke a felelősség megosztása, és ez olyannyira erős érdek, hogy ezért még hatalma megosztására is hajlandó lesz. A jelenlegi vezetés pillanatnyilag csak a felelősséget kívánja megosztani, a hatalmat nem. Másrészt azért is utat fog engedni felfelé az erős pártoknak, hogy azok ne lefelé, a társadalom felé mozogjanak. Igyekezni fog az erőt felmutatni, képes pártokat a saját szövetségesévé tenni, hogy azok ne váljanak a társadalom, az egyenként gyengék de együttesen erősek szövetségeseivé. Ha ez a koalíció így létrejön, akkor az érdekeiket nem, vagy csak gyengén artikulálni képes rétegek teljesen kívül rekedhetnek a politikai arénán. Az új elit tehát egy szinte megoldhatatlanul nehéz helyzetben lévő gazdaságot örököl. Ha csak rajta múlik, és gazdasági filozófiájához, tulajdoni ideológiájához sikerülne megnyernie az erős pártokat, akkor a magyar gazdaság egyik legalapvetőbb problémájával, a túlcentralizált, monopolizált nagyvállalati szervezettel nem fog tudni, illetve akarni megbirkózni, mely tapasztalataim szerint majdnem hasonló módon ragaszkodik nagyvállalati vezető tulajdon jogaihoz, mint a régi. Ennek gazdasági alapja az, hogy a nagyvállalati szerkezet megtörése rövid távon inkább veszteségeket, mint többletforrásokat eredményez, és közvetlenül ronthatja a gazdaság külső egyensúlyi helyzetét. A tőkés export jelentős részét nagyvállalatok állítják elő és termelésük potenciálisan nagy mennyiségű tőkés importot helyettesít. Az eddigi tapasztalatok szerint a nagyvállalati szerkezetet felülről nem lehet megtörni, a nagyvállalati kereteket alulról az egyes gyárak, gyáregységek szintjéről feszítő erő koncentrálása, az azokra való támaszkodás pedig a bürokrata új elit gondolkodásmódjától idegen. (folyt.)
1989. augusztus 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|