|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
MSZMP program 5.
|
London, 1989. augusztus 19. (BBC, Panoráma) - Ma közzétették az MSZMP új programtervezetét. Munkatársunk, Pál Miklós ezzel kapcsolatban felhívta Budapesten Krasssó Györgyöt, a Magyar Október Párt alapító tagját: - Több sajtóforrásból értesültünk arról, hogy megjelent, legalábbis kivonatosan a Magyar Szocialista Munkáspárt programtervezete. Ezzel kapcsolatban kérdezem meg a Magyar Október Párt képviselőtestületének tagját, Krassó Györgyöt, hogy annak alapján, amit eddig láttunk belőle, mi az első benyomása erről a programtervezetről? - Azt mondanám, hogy ez a programtervezet már hosszabb ideje várható volt. Igen sok bírálat érte a Magyar Szocialista Munkáspártot azért, hogy valójában programmal nem rendelkezik, korábbi programjait már maga a pártvezetés, nemhogy a párttagság, de a pártvezetés sem vallja magáénak. De minthogy a Magyar Szocialista Munkáspárt október elején kongresszusra készül, amely valósszínűleg jelentős változásokat fog hozni a párt ideológiájában és valószínűleg vezetésében is, várható volt, hogy már ezt megelőzően közzéteszik programtervezetüket, a későbbiek folyamán pedig végleges programjukat. Első benyomásra azt mondhatnám, hogy felemás ez a programtervezet. Sok mindent mond, amit többé-kevésbé más pártok is mondanak, de számos fontos kérdésben továbbra is az a felemásság tükröződik benne, hogy miközben állást foglalt a belső megújulás, a párt belső megújulása, valamint az ország kérdései, az ország legfontosabb kérdéseiben demokratikus megoldások kivitelezése mellett, közben nem akarja megbántani a párt konzervatívabb erőit sem. Itt nem egy dokumentumról van szó, hanem kettőről. Az egyiknek a címe Történelmi utunk tanulságai, a másiknak Az MSZMP programnyilatkozata, és mind a kettőt a párt Központi Bizottsága által létrehozott, valószínűleg külön erre a célra létrehozott bizottság készítette el. (folyt.)
1989. augusztus 19., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
MSZMP PROGRAM - 1. folyt.
|
Ez a két dokumentum természetesen összefügg egymással és eléggé elválaszthatatlan egységet alkot. A történelmi utunk tanulságai 1945 óta próbálja felvázolni a magyarországi változásokat. Már ebben a részben is meglehetős felemásság mutatkozik, és úgy gondolom, nagyon sokan nem fognak egyetérteni az ebben szereplő értékelésekkel, annak ellenére, hogy kétségtelen, hogy nagyon messze távolodott a mostani történelmi értékelés az akár csak egy évvel ezelőttitől. - Miben látod a különbséget az egy évvel ezelőtti és a mostani értékelés között? - Határozottabb formában ítéli el a sztalinizmust. Ezt a szót többször is használja a dokumentum, hogy sztalinizmus, és lényegében negatívan értékeli az 1947 utáni politikai változásokat. Az idén januárban elhangzott Pozsgay nyilatkozat szellemében az 1956. október 23-iki forradalmat változatlanul népfelkelésnek minősíti, és ezt is alapjában pozitívan értékeli. Ennek leverését a szovjet csapatoknak tulajdonítja, nem pedig a belső szocializmushű erőknek, mint ezt korábban tették. Ennek ellenére nem hiszem, hogy nagy lelkesedést fog kiváltani az az értékelés, amely 45-től 47-ig még olyan bíztató fejlődésről beszél, amely a demokratikus szocializmus irányába mutat. Azt sem hiszem, hogy sok embert fog meggyőzni az a megállapítás, hogy már október 23-tól kezdve a szocializmus-ellenes erők igyekeztek minél jobban kihasználni a népfelkelést. És nem hiszem, hogy az emberek többsége úgy gondolkodna, hogy Kádár János csak azért vállalta el 1956. november 4-ikén a párt vezetését és a kormány vezetését, hogy ezzel útját állja a Rákosi-Gerő féle restaurációnak. A legmeglepőbb a dokumentumban, ami még eddig nem hangzott el, hogy párt igazi története az elmúlt évtizedekben a belső reformerők törekvéseinek és kudarcainak és eredményeinek története. Én úgy gondolom, hogy ez nagyon kevéssé igaz. A pártban valóban voltak, különösen az utolsó években reformtörekvések, de a párt igazi története 56 után a terror története volt. Aztán pedig, miután a társadalmat megtörték, nem pedig konszolidációt hoztak létre, amint ez a dokumentum mondja, az igazi története az abszolutista hatalom létrehozásának története volt. (folyt.)
1989. augusztus 19., szombat
|
Vissza »
|
|
MSZMP program - 2. folyt.
|
- A dokumentumban van egy olyan kitétel, hogy átmenet az államszocializmusból a demokratikus szocializmusba. Érzed úgy, hogy ennek valóban megteremtették a feltételeit, hogy javasolnak olyat, ami ezt valóra válthatja? - A dokumentum sok mindent javasol, ami ha megvalósul, akkor valóban demokratikus ország lesz. Én ezt a kifejezést, hogy demokratikus szocializmus, nem tudom értelmezni. A szocializmus szónak amúgy sincs hivatalos értelmezése, és igen nagy vita folyik éppen a napokban arról, hogy az alkotmányba egyáltalán belekerüljön ez a szó. Úgy tűnik, hogy itt egy dogmatikus követelésről van szó. A demokratikus szocializmus eszméje felett eljárt az idő. Még 1956-ban, közvetlenül a forradalom előtt és alatt is ezt a jelszót sokan használták, azóta más országok tapasztalataiból is kiderült, hogy itt fából vaskarikáról van szó, hacsak a szocializmusnak nem adunk egy teljesen más értelmezést, mint amit a szocializmus gyakorlata eddig felmutatott. A javaslatok között igen sok rokonszenves van, csak itt a most folyó kerekasztal-tárgyalásokon tanúsított MSZMP magatartással és az ő követeléseikkel meglehetősen ellentétesek ezek a szépen hangzó szavak a demokráciáról, a többpártrendszerről, az állampolgárok akaratáról, hiszen a párt még ezeken a tárgyalásokon is ezt az akaratot korlátozni és a maga szempontjából hasznosítani kívánja. - Érzésed szerint hogy fog a magyar ellenzék reagálni? - Én úgy gondolom, hogy az ellenzéki pártok többsége - itt nem a Magyar Október Pártról beszélek - üdvözölni fogják az e dokumentumban megnyilvánuló demokratizálódási szándékokat, de ugyanakkor bírálni fogják a dokumentumot kidolgozatlansága, és - hogy is fejezzem ki magam - követelés jellege miatt. Tehát a pártállam, vagy a párt, amelynek kezében van az állam, mindenfélét követel. Az életszínvonal terén, hogy a reálbérek ne csökkenjenek, hogy az oktatás színvonala emelkedjék, hogy egészségügyet nagyobb ellátásban részesítsék, és így tovább, de ezek megvalósítási módját nem mondja meg. (folyt.)
1989. augusztus 19., szombat
|
Vissza »
|
|
MSZMP program - 3. folyt.
|
Voltaképp nem lehet ebből a programból következtetni arra, hogy az eddigi gazdaságpolitikában mi fog változni, hiába mond szép szavakat a program arról, hogy a cél az, hogy az európai civilizációhoz felzárkózzunk. Nem tudom, hogy maguk az egyes ellenzéki mozgalmak kiket fognak bírálni, de én azért elmondanám néhány problémámat. Az első ez a történeti rész, mint említettem, ahol sem a 45 és 47 közötti idő, sem pedig a párt szerepe, sem pedig 56 értékelése, sem Kádár értékelése nem fog megfelelni az ellenzéknek, és szerintem Magyarországon egy kicsit politikával foglalkozók közül senkinek sem. A külpolitikai programrészben hangsúlyozza a dokumentum, hogy továbbra is alapvető a Szovjetunióhoz való viszony. Ehhez jön egy kicsit ködös mondat, hisz alapvetően, valamint negatív értelemben is, de minthogy a Varsói Szerződésből való kilépést a dokumentum nem követeli, hanem azt mondja, hogy csak egyidejűleg a NATO felszámolásával egyidejűleg szűnhet meg a Varsói Szerződés is. Egyébként nem látok ebben előrelépést az eddigi állásponthoz képest. A belpolitikában nekem speciel hiányzik az, hogy semmi szó nincs a helyi népi önkormányzati szervekről. A szabad választásokkal kapcsolatban pedig csak azt mondanám, hogy várjuk meg a végét, hogy mennyire lesznek ezek a választások szabadok, hány pártot fognak kizárni a választásokban való részvételből. Ilyen kérdésekről folyik a vita az ellenzéki kerekasztalban. A gazdasági program terén hiányzik a munkástulajdonra való bármilyen utalás, csupán arról van szó, hogy a munkásoknak része lehessen a gazdálkodásban. Ez a mondat nem jelent semmit, és különösen nincs semmi köze semmiféle szocialista elképzeléshez. A kisebbségek kérdésében ugyancsak nagyon hiányos a dokumentum, valtaképpen csupán kulturális autonómiát és az anyanemzettel való kapcsolatot követel a kisebbségek javára, ami nagyon-nagyon kevés, legkevesebb lenne politikai autonómia követelése is. - Köszönöm szépen +++
1989. augusztus 19., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|