|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
- Példaértékű események? - 1. folyt.
|
A vezetőség határozata ezentúl nem kötelezi a helyi szervezeteket, és a párt egész megyei hálózata inkább valamiféle polgári egyesülethez válik hasonlóvá, semmint az erő és akarat egységének régi bolsevik jellegű pártjává. Mindezt a változást pedig nem puccs eredményezte, hanem politikai küzdelem, amelyben a megyei reformkörök által kidolgozott javaslat győzött. Igaz, a megyéhez tartozó városok pártértekezletein nem ezt a szervezeti felépítést támogatták, de a megyei döntés mégis megbont egy sok évtized alatt kiépült struktúrát. Épp emiatt azonban még komoly konkfliktusok várhatók, annál is inkább, minthogy a megyei értekezlet határozatai nem maradtak csak papíron. Azóta megindult az apparátus átépítése, volt munkatársainak nyugdíjazásával vagy áthelyezésével. Ha az októberi pártkongresszusig a zalaiak bebizonyítják, hogy az új felépítés hatékonyabb, és ha a hátralévő másfél hónapban példájukat más megyékben is követik, akkor országos arányú földcsuszamlás is bekövetkezhet a kommunista pártapparátus középső szintjein. Az pedig megingathatja, vagy éppen össze is döntheti a pártközpont eddigi szervezetét, és jócskán megritkíthatja személyi állományát. A fejlemények legérdekesebb mozzanatát két pontban lehet összefoglalni: 1.) Miközben országos szinten még kivívatlan a frakcióalkotás joga, addig Zalában már minden pártfegyelemnek búcsút intenek. 2.) Eltűnik a hivatásos minipolitikusok sokasága, miközben más pártok az ellenzékben éppe azzal a gonddal küzdenek, hogy honnan teremthetnek elő legalább néhány hivatásos politikust. Nem vagyok biztos abban, hogy a zalai példa a maga szélsőséges megoldásait megtartva diadalmaskodik, de azt nem kétlem, hogy az MSZMP, illetve a helyében kiformálódó szocialista párt csak ehhez hasonló, mélyreható átalakulás árán válhat a szó polgári és nem totalitárius értelmében párttá. +++
1989. augusztus 14., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|