|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Magyar ellenzékiek felhívása a segélyező országokhoz
|
László Balázs, az MTI tudósítója jelenti:
Párizs, 1989. augusztus 7. hétfő (MTI-tud.) - Öt magyar ellenzéki - a Szabad Demokraták Szövetségének tagjai - a francia Libérationban megjelent cikkében felhívta a Magyarország és Lengyelország segélyezésével foglalkozó nyugati országokat, hogy ne szalasszák el a jó alkalmat a magyar politikai és gazdasági rendszer átalakításának befolyásolására.
Bauer Tamás, Kis János, Rév István, Soós Károly Attila és Tardos Márton a független baloldali lap számára írt oldalas cikkükben kifejtették, hogy a külső adósságteher fojtogatja a magyar gazdaságot és katasztrofális szociális feszültségekhez, az életszínvonal leromlásához, kivándorláshoz, munkanélküliséghez vezethet. Ezért arra biztatták a nyugati országokat, hogy enyhítsék összehangoltan a magyar adósságszolgálati terheket a kamatok csökkentésével, távlatilag pedig vegyék komolyan fontolóra Magyarország belépését a Közös Piacba. Az öt ellenzéki szemére vetette a nyugati kormányoknak és bankoknak, hogy az elmúlt 15 évben sokszor felületes elbírálással osztogatták a kölcsönöket. A sztálinista tervgazdálkodás ezekben az országokban ezekkel a hitelekkel odázgatta el csődjét, másrészt soha meg nem térülő képtelen beruházásokba fogott. Véleményük szerint Magyarországnak most támogatásra, nem újabb segítségre, azaz kölcsönökre van szüksége. Arra, hogy ,,vessenek véget a (kereskedelmi) megkülönböztetésnek, intézményesen garantált és a kölcsönös érdekek elismerésén alapuló, állandó és normális gazdasági és politikai kapcsolatokat,, tartsanak fenn. A Nyugat segítse elő a piacgazdaság kiépülését például nagyarányú tőkeberuházásokkal. Segítsen fokozatosan felszámolni az állami tulajdon túlsúlyát, hogy nyugati típusú vegyesgazdaság jöhessen létre. Cserébe követeljék, hogy a magyar kormány biztosítson még nagyobb kedvezményeket a külföldi befektetőknek és kérje felvételét az EK-ba. Az ellenzékiek érvelése szerint mindez kölcsönösen előnyös lenne a magyar gazdaságnak, a lakosságnak, a nyugati befektetőknek és a kormányoknak is. +++
1989. augusztus 7., hétfő 19:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|