|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Két párt budapesti demonstrációja
|
München, 1989. július 14. (SZER, Késő esti mai nap) - Budapesten a Magyar Október Párt és a Magyar Radikális Párt ma délután két demonstrációt hajtott végre. Leragasztották a Münnich Ferenc nevét viselő utcatáblákat és Nádor utca feliratokat tettek fel, majd pedig Kádár temetésével egy időben virágot helyeztek el a 21-es parcellában, a forradalom több áldozatának sírjánál. Krassó Györgynek, a Magyar Október Párt egyik alapítójának beszámolóját hallják Budapestről: Münnich Ferenc - mint ismeretes - a kommunista pártmunkás egyik legjellegzetesebb tipusa volt, aki mind a háború előtt a spanyol polgárháborúban, mind a háború után a magyar kommunista rendszerben, mind pedig 1956 után a megtorlások idején olyan szerepet játszott, amely a magyar társadalomban összefonódott a kommunizmus képével. Halála után az egyik legszebb és legrégibb budapesti utcát, a Nádor utcát átkeresztelték Münnich Ferenc nevére, ami nagyon sok embernek nagyon rosszul esett. Nekem talán különösen, mert én itt születtem, most is ebből az utcából beszélek. A Magyar Október Párt tiltakozást kívánt rendezni ez ellen és olyan módon, hogy az utcát visszakereszteli régi nevére, Nádor utca névre. Ezt a tiltakozást bejelentette a közvéleménynek, átadta a Magyar Távirati Irodának és eljuttatta egyes újságokhoz is. A válasz az volt, hogy ugyan egy helyen az egyik újságban megjelent ez a közlemény, de tegnap este a rádió és televízió, ma reggel pedig a sajtó közölte a Budapesti Rendőr-főkapitányásg közleményét, amely szerint a gyülekezési törvény szerint ezt be kellett volna jelenteni a rendőrségnél, és ez nem történt meg. Ez benne volt a közleményben, amely különösen a Népszabadságban és a Népszavában igen fenyegető jellegű volt, mert a rendőrségi közlemény ki lett egészítve a IX. kerületi MSZMP pártbizottság közleményével, amely azt állította, hogy ez provokáció, és Kádár János temetésének idején azt a célt szolgálja, hogy megsértse a nemzeti gyászt. Erről természetesen szó nem volt. (folyt.)
1989. július 14., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|