|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Nyilatkozat a mezőgazdasági nagyüzemek 1989. június 29-i demonstrációjáról (1. rész) (OS)
|
1989. június 26., hétfő - Az egyre elviselhetetlenebb, számos termelőszövetkezetet a lehetetlenülés határára sodró termelési feltételrendszer feloldása, módosítása, az agrár- és szövetkezetpolitika megújítása, az agrárágazatban dolgozók munkája leeértékelődésének megszűntetése, elfogadható árrendszer kialakítása érdekében kerül sor Péter-Pál-napján országosan a termelőszövetkezeti, állami gazdasági dolgozók és kistermelők figyelmeztető demonstrációjára. Alapvető célja a mezőgazdasági termelés közelgő csődjének megállítása, a jobbító kormányzati intézkedések sürgetése. Miközben az állami elvonások rekordszintre emelkedtek, addig a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége messze a népgazdasági átlag alá zuhant. A beáramló ipari anyagok, eszközök árai folyamatosan nőnek, a minőségük viszont rendszeresen romlik. A nagyüzemek közel fele a növekvő ráfizetéses ágazatai miatt képtelen ma már az egyszerű újratermelésre is. Veszélybe került a paraszti jövedelem, s ezzel együtt a megnyugtató belföldi ellátás és az agrárexport is. Az agrártermékek kínálati piaca miatt nyomottak a termékek, termények árai, növekvő a jövedelemelmaradás, nem lehet kigazdálkodni a 20-22 százalék nagyüzemi, illetve a 25 + 3 százalékos kistermelői hitelkamatot. Mindezek nem teszik lehetővé, hogy a mezőgazdaság olcsón, az alacsony jövedelmű lakosság számára is elérhető áron tudja termékeit megtermelni. Rontja a helyzetet az is, hogy főleg a szabadáras termékeknél (zöldségfélék) a kiskereskedők magas árréssel forgalmaznak. A mezőgazdaságnak ma már létkérdése egy olyan új agrárpolitika, amely a szövetkezeti parasztság, az állami gazdasági dolgozó és a kistermelők érdekeinek egyaránt megfelel. Fontos, hogy gyökeresen változtasson a mezőgazdasági termelés elviselhetetlen költségrendszerén, az árrendszer jobban igazodjon a világpiac áraihoz, teremtsen valós versenyhelyzetet ágazaton belül és kívül, egészében valósítsa meg a parasztság erkölcsi, jogi rehabilitációját. (folyt.köv.)
1989. június 26., hétfő 16:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|