|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Sántít a Fideszt ért támadások fő érve
|
München, 1989. június 25. (SZER, Zene-szó) - A június 16-ikai gyászszertartás úgy zajlott le, ahogy mindenki szerette volna. Méltósággal teli, incidensek nélkül. Többen ugyan belföldön, külföldön egyaránt hangosan zsörtölődnek a Hősök terén történtek miatt, a morgolódás fő célpontja pedig - hogyan is lehetne másként - a Fidesz. Két okból is. A temetés előestéjén a Fidesz radikális frakciója és a republikánus kör közös tüntetése, amelyet a budapesti szovjet nagykövetség előtt rendeztek, valamint Orbán Viktor választmányi tagnak a Hősök terén elmondott beszéde miatt. A zajos nemtetszés oka nyilvánvaló. Az említett két esemény máig tovább élő tabukat támadott, vágóhídra vonszolta az utolsó elaggott szent teheneket is. Az egyik a szovjet csapatok magyarországi jelenléte, a másik pedig az úgynevezett létező szocializmus megreformálhatóságának dogmája. A Fideszt ért támadások fő érve az volt, hogy a fiatal demokraták visszaéltek a gyászszertartás kínálta lehetőségekkel, és politikai tüntetéssé változtatták a kegyeleti aktust. Ez az érvelés azonban több ponton is sántít. Ugyanis a temetésből nem a Fidesz csinált demonstrációt. A maga módján a kormány is tüntetett, amikor a miniszterelnök és több miniszter képviseletében megjelent a ravatalok mellett. Tüntetett az Országgyűlés, a Hazafias Népfront, de még a budapesti rádió is, amikor egész napos közvetítésben számolt be a 16-ikai eseményekről. Az MSZMP távollétével tüntetett - igaz, őket senki sem hívta. Tüntetett az ellenzék, hiszen minden pártja, minden csoportja elküldte koszorúit a Hősök terére. És persze tüntetett az egész ország, amikor megszólaltak a harangok, a gyárszirénák, az autódudák, amikor az ablakokban felgyúltak a mécsesek fényei. Az igaz, hogy a gyászszertartás és a politikai hitvallás némely gyakorlata között van különbség. Itt azonban ez a különbség hiányzott. Joggal. (folyt.)
1989. június 25., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|